- 5 -

11 0 0
                                    

      - shh - vágott a szavamba és finoman megcsókolt. A meleg és puha ajkait érezve pillangók lettek a hasamba.

       - én is megszerettelek- mondta. de nem lehet semmi sem köztünk, mivel mégis csak  elraboltunk  téged. - folytatta kissé elszomorodott arccal. De ez engem mit sem érdekelve csókoltam meg újra. Szenvedélyes nyelv csatába kezdtünk. Fura érzés volt, mivel ennyi idős létemre, még soha nem volt barátom.  Az a perc amég ez tartott életem legjobb 1 perce volt. Megszűnt körülöttem minden, és csak mi ketten voltunk. majd elhúzta a fejét és a szemembe nézett.

        - ha jó kislány leszel, holnap felviszlek kicsit a lakásomba, érjen kis fény. Kivinnélek a friss levegőre, de hiába tudom, hogy nem szöknél el, a főnök nem engedi, sajnálom.- mondta kissé lihegve. Én csak néztem rá  mosolyogva és bólogattam, hogy szeretném. Este lehetett, mivel az esti szendvicsem hozta, és a kis ablakból is sötét fény jött be. Mielőtt kiment, adott egy puszit az arcomra, és ezek a szavak hagyták el a száját: aludj, késő van. Jó éjt.

       - jóéjt- szóltam utána. Megpróbáltam aludni, de legalább fél órát forgolódtam azon a rossz matracon ami bent volt a szobában. Reggel szokásosan bejött, és most hozott egy szendvicset is és egy üveg vizet. A szendvicsből már kezdett kissé elegem lenni, mivel már elég régóta itt vagyok, és minden nap kapok belőle. Hozott nekem le tiszta ruhát. Igaz az övéi voltak, de nagyon tetszettek. Megvárta amég felöltözök, de közben nem birt magával. Odajött és rácsapott a fenekemre.

       - ezt most miért kellett?  förmedtem rá.

       - nem mondta még senki, hogy nagyon jól nézel ki?! Egyébként kicsit gyorsabban is tudnál öltözni? mert még ma fel szeretnélek vinni, persze ha még mindig szeretnéd,

       - sietek naaa, és persze , hogy szeretném. Olyan rég voltam már kint.

Rémálom a valóságbanМесто, где живут истории. Откройте их для себя