Szép lassan nyúltam a kilincsért, próbálva nem zajt kelteni. Amikor lassan ráfogtam és kinyitottam, akkorát nyikorgott az ajtó,hogy úr isten.. Azt hittem megáll bennem az ütőér.
- bassza meg, miért nem olajoztam meg azt a fránya ajtót, hiszen anyu annyiszor mondta már.- gondoltam magamban. De ekkor abban maradtak a konyhából érkező hangok, és lassú, óvatos, megfontolt lépteket hallottam a szobám felé. Az aranyos kis "kuckóm" most elég nagynak és ijesztőnek tűnt. A fejemben millió egy gondolat cikázott, hogy mit tegyek.
- lekapjam azt a szép csillogó serleget a polcról? vagy talán másszak vissza az ágyba? -és még ezekhez hasonlók. A nagy elmélkedés közben már levert a viz, rezegtem és a szivem mégjobban elkezdett kalimpálni. Egyszer csak megálltak a léptek és éreztem, hogy csak a résnyire nyitott ajtó választ el tőle. Majd belökte az ajtót és én megpróbáltam leütni a serleggel, de egy nagy ütést mért a gyomromra. Minden elsötétült. Amikor felébredtem nem otthon voltam.. Valahol máshol.. Ijesztő volt és féltem. Nagyon féltem. Körbe néztem és egy nagy, sötét szobában voltam egyedül. Egy pici ablak volt a helységben, de azon is rácsok voltak. Iszonyatosan fájt a hasam, mivel elég erősen ütött meg. Rájöttem, hogy elrabolt.. De még csak sejtésem sem volt miért. Felkeltem a hideg földről és odavonszoltam magam az ajtóig, amit minden erőmből ütni kezdtem és ordibálni.
- Segitség, valaki segitsen, itt vagyok- kiabáltam torkom szakadtából. Megint rám lökte az ajtót a titokzatos magas, kapucnis ember.
- Kuss legyen ribanc! - szólt hozzám. Olyan ismerősnek tűnt a hang, de nem ugrott be, hogy ki lehet az. Próbáltam meglesni az arcát, de a nagy kapucnija és a sötét szoba, nem akart segiteni nekem ebben.
ESTÁS LEYENDO
Rémálom a valóságban
Ciencia FicciónHárman élünk Californiában a lakásunkban. Anyukám a fura pasija és én. Faterommal kis koromban elváltak, mert egy alkoholista lett az apából akire felnéztem.. Azt hittem, ez a nap is olyan lesz mint a többi, de nagyot tévedtem..
