Fájdalmas szerelem (Bokuto ff.)

K E T T Ő

Szól az ébresztőm...hangos és nincs kedvem felkelni. Nincs kedvem a mapi naphoz se semmihez. Nehezen kikelek az ágyból és lemegyek. Mindenhol emlékfoszlányok és fájdalmas dolgok. 16 éves vagyok idén és másod éves diák a Fukorodani gimiben. Kevés barátom van szinte aligha szólok valakihez. A röplabdát azóta a nap óta abbahagytam és semmi sem motivál arra, hogy újrakezdjem. Szerencsémre kitűnő diák vagyok de máshoz aligha értek. Vagyik én hiszem ezt... Egy barátnőm van shin-chan aki első éves korom óta velem van és igazán megbízok benne. Talán rajta kívül senki sem ismeri a hátteremet. Nagynehezen elindultam az iskola felé, és útközben beugrottam a közeli kávézóba, ahol vettem ennit és kávét. Útközben összefutottan shin-channal aki épp edzésről jött egy fiúval, gondolom kondiba voltak.

-Ohayo (Név)

-ohayo shin-chan- mondtam a szokásos monoton hangomon

-megvársz? gyors bemegyek a tesi öltözőbe tusolni-mondta egy ezer wattos mosoly közben. hasonlít anyára..lehe ezért is a barátnőm.

-persze-mondtam miközben a mellete álló fiúra néztem

--o-o bocsánat (név) ő itt Akaashi, Akaashi ő itt az én egyetlen barátnőm (név).

végigmértem a fiút fapofával és meghajoltam utánna fojtattam utamat az iskola edzőterme felé.

SHIN-CHAN SZEMSZ.

-Miért ilyen bús ez a lány?

-óh bocsi Akaashi tudod egy csomó rossz dolgot élt át és eléggé...hogy is mondjam..-nemtudtam végigmondani mivel Akaashi szavamba vágott

-Depressziós?-mondta (név) irányába nézve.

-olyasmi...-hajtottam le a fejemet. 

Csak néma csöndben elindultunk az iskola felé, ekkor mamlasz barátunk a nyakunkba ugrott.

-HEY HEY HEEEY! AKaashi jóreggelt és neked is Shin-chan.-mosolygott le ránk a torony magas energiabomba.

-Jóreggelt Bokuto-san-mondtuk egyszerre közben és barátnőm után pillantottam.

-nee shin-chan?-nézett rám a bagoly

-mond bkuto-san-néztem fel rá.

-ki az a lány ott barna hosszú kabátban az edzőterem előtt? miért szomorú? ismered? ide jár?-nézett szemeimbe miközben ide oda nézett

-túl sok kérdés...de-néztem rá-A legjobb barátnőm, nemszeretném elmondani mer nemismered, jóhogy ismerem és igen-mutattam fel az ujjamat.

-bemutatsz majd neki?-nézett rám izgatottan

-egyszer biztos bokuto-san, egyszer biztos.-folytattuk tovább utunkat az iksola felé.

Gyorsan siettem a tusoló felé aol bent ült már (név) is a kávéját szürcsolgetve. Ha tudnék neki egy picit is segíteni rég kihúztam volna őt ebböl a gödörből.... hamar le is tusoltam, de mire kiértem a lány nem volt ott csak egy levelet találtam a padon:

"Shin-chan, lementema terem elé majd megvárlak kint a suli előtt, nincs első óránk"

Mikor végeztem elindultam a nagy kapu felé ahonnak a jól ismert büdös szag keringett a levegőben.

cigaretta.

Legszívesebben kiverném a kezéből az égő rudat, de valamiért megnyugvással tölt el, ahogy látom nyugodt fejét miközben fújja ki a füstöt.

Talán jó lenne ha találkozna Bokutoval...