𝘶𝘯𝘦𝘹𝘱𝘦𝘤𝘵𝘦𝘥 𝘤𝘩𝘢𝘯𝘨𝘦 •SZÜNETEL•

new chance🍴

Egy szombati napon éppen hajnali 5 órát ütött az óra, ami készülődést jelentett. Készítettem magamnak egy kávét és pirítóst, gyorsan megreggeliztem majd zuhanyozni indultam. Felöltöztem, aztán smink és minden nagy készülődés nélkül indultam a reptérre..

Délután 2 órakor már a hotelben voltam, egyelőre még nem voltak nagy terveim, nem tudtam meddig maradok és mit kezdek magammal így házat még nem vettem. Amit biztosan tudtam, hogy ki kell szellőztetnem a fejem és átgondolnom, hogy mit is keresek itt, úgyhogy Spanyolország csodálatos városában, Bilbaoban el is kezdtem felfedezni. Persze nem maradhatott el, hogy instagram sztorimba egy fényképet rakjak ki a híres Basilica de Begoña-ról, ami hatalmas öröm volt a spanyol rajongóimnak, hamar szembe is találtam magam néhányukkal.

Később haza érésem után Toto-t hívtam, apámat kivel nem állok jó kapcsolatban, kikészített a folyamatos formula 1 világával és nem törődömségével. De természetesen most sem vette fel a telefont, így kénytelen voltam üzenetet hagyni neki..

Csak azért hívlak, mert ide értem Spanyolországba, hátha érdekel. Szünetet tartok a modellkedésben, így neki álltam munkát keresni. Majd beszélünk. - tettem le

Összevágtam magamnak gyümölcsöket vacsorára, majd leültem az ágyba laptopom elé és belekezdtem a keresésbe, egész hamar találtam is magamnak való állásokat, de egyen kívül nem fogott meg semmi. Az az egy pedig nem más volt, mint egy híres étteremben lehetek felszolgáló, mindig is ki akartam magam próbálni a vendéglátásban, így erre esett választom, elküldtem nekik az önéletrajzom majd aludni indultam, mert későre járt már.

Reggel telefonhívásra keltem, a hotelből kerestek akik fel is ajánlották a kezdést a mai naptól, délutánra hívtak, ugyanis este egy nagy megbeszélés lesz az étterem részén a hotelnek és emberekre volt szükségük, így el is fogadtam. Volt 5 órám az indulásig, ami jócskán egy szempillantás alatt telt el és már csak a hotel ajtajában realizáltam, hogy mit is csinálok.
Belépéskor kedvesen fogadtak és elvezettek a konyhába ahol a főnök várt, körülbelül egy 30 éves pasas lehetett, öltönyben, göndör barna hajjal és zöld szemekkel nézett végig rajtam belépésemkor, majd odalépett hozzám kezet nyújtva.

Jó napot kisasszony!

Jó napot Uram! - fogtam kezet vele
Köszönöm szépen, hogy ilyen hamar adtak nekem esélyt, nem fognak csalódni - ejtettem halvány mosolyt, mire elengedte a kezem, hátamra tette kezét és vezetni kezdett

Itt található az öltözője, mosdó szintén, az étkező az önműködő ajtón túl van balra - mutatta meg
a folyosó végén a szeméttároló, a folyosó közepén pedig egy nyílt étkező Önöknek, amit reggel nyolctól kilencig, délután tizenkettőtől egyig és este nyolctól kilencig használhatnak. Közte nincsen megállás.
Ő itt a szakácsunk - vezetett vissza a konyhába

Üdvözlöm! - szólaltam meg kissé félve

Szia drágám! - szólt vissza egy 60 év körüli hölgy egy mosollyal

Majd vezetett tovább a férfi az iroda felé.

Foglalj helyet kérlek - mutatott a székre vele szembe

Köszönöm - ültem le

Nos, Franco Juarez Astrada vagyok, de szólíts nyugodtan Franconak vagy Uramnak.
Önnek két műszaka lesz, hétköznaponként 10-től este 8-ig, hétvégén pedig 6-tól délután 2-ig. Ez árakban hétköznap bruttó 8€/h, hétvégente pedig 10€/h ez havi összegben 400€ ugyanis lesz két szabadnapja egy héten, automatikusan egyik hétvégén, egy pedig hétköznap, érti? - bólintottam majd folytatta
Most pedig a ruhatárba induljunk kérem, mutatom a kötényt és a séfkabátot ha arra esne a választás. - fogta meg megint a hátam, ez az ember olyan hatással volt már rám az első perctől kezdve, hogy nem zavart, később pedig már észre sem vettem, hogy a keze a hátamon pihen.
Nos akkor ennyi lenne, mehet is dolgozni mert rengeteg munka vár még ránk, már csak a nevét nem tudom kisasszony!

Ó, elnézést! Barbara Palvin vagyok - mosolyogtam, majd útnak indultam

A konyhába visszatérve felvettem a kötényem majd az idős hölgy utasításait követtem, ki segített mindenben, megterítettünk együtt, majd minden rajtra készen állt. Elmagyarázta, hogy mit hova teszünk amiket behozunk és hogy milyen tányérokra találunk melyben nekem is segítenem kell majd.

Nagy hangzavarra lettünk figyelmesek, melyről egyből levettem, hogy férfiak jönnek, de hogy hányan arra nem álltam készen. Kisiettem az étkezőbe és elkezdtem felvenni a rendeléseket, mire egy férfihez érve kezdett el összeállni, hogy kik is ők és miért vannak itt.

A konferencia - csaptam a fejemre
Hol van az apám? - kérdeztem flegmán az előttem ülő férfitől, ki nem más volt, mint Lewis Hamilton.

Mindjárt ide ér Barbara, nyugodj meg! - mosolygott, pedig nagyon is jól tudta, hogy nem bírom sem őt, sem apám mocskos játékát

Felvettem asztalonként a rendeléseket, majd visszasiettem a konyhára és tálalni kezdtünk. Meg kell hagynom elég büszke voltam magamra, szépek lettek a tányérok. 4-5 tányért kellett egyszerre kivinni ami az elején nehézségeket okozott, de hamar belejöttem és siettem velük ki az asztalokhoz.
Mikor visszaindultam a következő tányérokért apám jelent meg az étkező ajtajában meglepve mikor meglátott.

Hát itt vagy, örülök, hogy fel tudod venni ha hív a saját lányod. - néztem szemeibe érzelmek nélkül de belül nagyon is fájt

Jaj Barbara, tudod hogy elfoglalt vagyok, de esküszöm, hogy nem is láttam hogy hívtál, felvettem volna.

Jól tudod, hogy utálom, ha így hívtok Toto. - mosolyogtam szúrósan majd indultam a konyha felé, mikor megállított az egyik versenyző

Elnézést, kérhetek egy szívességet? - ismertem fel Yukit

Persze - mosolyogtam

A csapattársam mióta bejöttünk folyamatosan téged néz, örülnék ha esetleg tudnátok pár szót váltani, ha elindul valamerre, esetleg mosdóba vagy ha hívják és kimegy telefonálni. - nézett rám kérlelve

Meglátom mit tehetek. - mentem be a konyhába végre