y/n blackpink

Két lehetőség

J: Tökéletes! Most már aludhatunk?

Y/n: Persze... Jó éjszakát

J: Neked is!

*Jennie és Y/n lefeküdtek aludni, Y/n egész este sokat forgolódott, egyszerűen nem tudott aludni, a feje telis tele voltak gondolatokkal...*

Y/n gondolatai: Miért olyan nehéz ez az egész? Mikor elköltöztem otthonról azt hittem hogy könnyű lesz, de közel sem olyan könnyű, főleg mostanában sok a stressz a lányok miatt meg az miatt is hogy nem tudom mi van otthon, lehet elkéne mennem haza egy teljes hétre? Mivan akkor ha anyáék nem is akarnak látni? Mióta katonának állítottak nem voltam otthon... Majd ezt holnap megbeszélem Teddy-vel ő mindig segít. *Y/n ránézett az időre* Mii még csak hajnali egy óra van? Lekéne mennem a konyhába kicsit szomjas lettem.

*Y/n lement a konyhába egy pohár vizet inni, majd mikor vissza ment volna a hálószobájába, megpillantotta a laptopját*

Y/n: Kicsit dolgoznom kéne, úgysem tudok aludni.

*Y/n a nagy munkálatok közepén, elaludt a kanapén, reggel mikor Jennie felkelt hirtelen megijedt hogy Y/n nem volt a szobában, ezért egyből elindult megkeresni Y/n-t, akit a nappaliban talált a kanapén fekve*

Jennie gondolatai: Milyen békésen alszik, de hogy hogy itt lent aludt? Talán nem tudott aludni? De akkor miért nem kelltett fel? Remélem nincs baj. Gyorsan kéne csinálnom valami reggelit hátha szeretne enni valamit mikor felkell.

*Jennie a konyhába ment reggelit készíteni, nem sokára Y/n is felkellt arra hogy valaki kopogott, ezért gyorsan felkell hogy kinyissa az ajtót*

Y/n: *kinyitja az ajtót*

Kj: Sziaa Y/n! Felkelltettelek?

Y/n: Ja, nem dehogy is! Már fent voltam, gyere be!

Kj: *Bement a házba*

*Közbe Jennie kijött a konyhából*

J: Jisoo sziaa!

Kj: Szia Jenn!

Y/n: Merre vannak a többiek?

Kj: A stúdióban vannak mindenki csak rátok vár! Elfelejtettétek hogy ma adjuk ki a Crazy Over You-t?

J: Mii az ma van?

Y/n: Basszus kiment a fejemből! Gyorsan átöltözök, aztán már mehetünk is!

*Y/n felfutott a szobájába gyorsan átöltözni*

Kj: Miújság veled Jenn? Olyan szétszórtnak tűnsz!

J: Velem? Nem tudom... mióta itt van Y/n nem tudom hogy mi van velem... egyszerűen annyi emlék köt hozzá és egyszer csak eltűnt az életemből, minden szó nélkül, most meg újra itt van és emlékeztet arra aki régen voltam, a védtelen kicsi Jenniere akinek nem volt önbizalma és egy senki volt, de ma már egyik sem igaz rám. Már nem kell megvédeni mert, megtudom magam védeni, ma már van önbizalmam és úgy érzem hogy már végre vagyok valaki...

Kj: Ezt miért tartottad magadban? Itt vagyok neked, bármikor elmondhatsz bármit nem csak nekem, hanem a többieknek is!

J: Egyszerűen csak nem éreztem fontosnak.

Kj: Félsz hogy újra elveszíted, igaz?

J: Igen... * Jennie szeme könnybe lábadt*