𝐂𝐥𝐨𝐬𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐓𝐰𝐢𝐧𝐬 | 𝐘𝐨𝐨𝐧𝐤𝐨𝐨𝐤

1.

-bizos vagy te ebben? A hajam jól áll? Nem gáz? - kérdezgettem párom, ahogyan a bejárati ajtajukkal szemeztünk. Görcsösen szorongattam a kezemben elhelyezkedő virágcsokrot, amelyet szerelmem édesanyjának szántam, ám ahogy arra gondolok, hogy lehet nem is szereti ezt a fajta növényt, vagy netán allergiás rá, rögtön elkap egyfajta pánik, hogy nem fog jól elsülni ez a találkozás.

-minden rendben lesz, csak legyél önmagad, rendben? Ő is csak nőből van és ezt értékelni fogja. -bíztatott mosolyogva. -na de készen állsz? Már egy fél órája szinte itt ácsorgunk, nekem pedig a lábujjaim annyira le vannak fagyva, hogy nem is érzem őket. -nézett körbe, szemlélve a havas utcát.

Vettem még egy utolsó mély levegőt, majd lehunyva szemeim kifújtam azt. Semmi baj, minden rendben lesz. Ez csak egy találkozás, nehogy már ez fogjon ki rajtam! Érett férfi vagyok.

-mehetünk. - sóhajtottam. Mint akit támadni készülnek, olyan sebességgel kapta ki kacsóit kabátja zsebéből és nyomta le a kilincset. Jéghideg arcom zsibbadni kezdett, ahogy megcsapta azt a kellemes meleg, amely a házban uralkodott. Észre sem vettem hogy ennyire fáztam. Talán mert túlságosan nagy stressz alatt voltam. Cipőinket levetettük, majd az azoknak való szekrénybe raktuk őket.

-ez a tesómé, de biztos nem bánja, ha felveszed. -dobott elém egy kék mamuszt, amelybe bele is léptem. Sajátjait magára kapta, majd elindult valamerre, én pedig addig szét néztem.

-....-gkook! Jungkook! -hallottam meg hangját, mire kíváncsian pillantottam magam elé, egyenesen a nálam másfél fejjel alacsonyabb asszonyra, majd az ő vállát mosolyogva fogó páromra. -na végre! Egy perce szólongattalak. - kuncogott. -ő itt az anyukám, Min Eunchee.

-végre megismerhetlek! -ölelt meg az anya. - nagyon sok jót hallottam ám rólad! Köztük azt is, hogy nagyon szereted a *tangsuyukot, szóval ma direkt azt csinálok, hogy egyél egy jót. -engedett el vidáman. Elmosolyodtam, majd meghajoltam.

-köszönöm hogy ennyire figyelmes! A nevem Jeon Jeongguk, de szólítson nyugodtan Jungkooknak, vagy Kooknak! -egyenesedtem fel. -és e-

-csak nem nekem hoztad? -csillantak fel szemei ahogy a csokorra pillantott. Zavartan elnevettem magam.

-de igen. Őszintén szólva fogalmam sincs hogy milyen virágot szeret és a fia sem volt a segítségemre igazán. Csak annyit mondott, hogy valami illatos legyen és magának ez tökéletesen elég. -simítottam tarkómra.

-és mennyire igaza volt! -hatódott meg, majd átvette. Ismét karjai közé zárt szorosan. -nem tudom mit tett a fiam hogy egy ilyen jóképű, helyes férfit talált magának, mint amilyen te is vagy. -eresztett el mosolyogva és meglapogatta vállam. Csak önelégülten elmosolyodtam, majd átkaroltam Yoonhaet.

Ezután a nappaliba vonultunk és Ms.Min a csokrot egy vázába tette. A kanapén helyet foglaltunk és beszélgetni kezdtünk. Megtudtam hogy Yoonhae testvérei jelenleg az apjuknál vannak egy pár hetet, hiszen a szülők elváltak és másképp nincs lehetőség a találkozásra. Abba is beavattak, hogy a férfi Japánban él és hogy van egy eléggé jól működő cége. Eunchee megkért, hogy meséljek magamról egy pár dolgot, például hogy hogyan jöttem rá arra hogy a velem azonos neműekhez vonzódom, vagy hogy mikor és miként találkoztam szeretett fiával.

Nem olyan sokára az ebéd is kész lett, így megterítettünk együtt és nekiláttunk az evésnek. Nagyon régen nem ettem ennyire finom tangsuyukot, ezért alig győztem dicsérni az asszony főztjét.

Mikor végeztünk, össze szedtük a tányérokat és az evőeszközöket, és a mosogatóba raktuk. Megköszöntük és felmentünk az emeletre.

A lépcső tetején szétnézve, több szobát is láttam. Az egyik ajtó tárva nyitva volt és bent a mosdó volt található. Egy másikra nézve döbbenten vettem észre a sok "belépni tilos!" feliratot és persze az sem hagyta el a figyelmem, hogy a többi krém színű falapokhoz képest az matt fekete volt. A következőt kezdtem vizsgálni, amely tele volt motoros képekkel és egy olyan tábla is volt rá aggatva, amire az van írva, hogy "a szobában terjengő bűz miatt nem vállalok felelősséget". A kövit csak az a szó díszítette, hogy "Yoonhae". Viszont a többi mind egyszínű volt.