Tanjirou x Reader

Part.2 | A megértő társ ( Jobb címet nemtudtam eh)

Nahát folytatom igen tehát igen XDD unalom azert ottvan...

Álltunk továbbra is csendben. Mire egyszercsak megszólal-
- Ha szabad tudnom miért lettél démon vadász T/N? - kérdezte kis mosollyal az arcán.
- Követni szerettem volna a bátyám példáját. Hashira szeretnék lenni.. - mondtam kissé szégyelve ezt.
- Báty alatt Giyu-sant érted? - kérdezte
- I-igen. - mondtam kissé furcsálva.
- Ooh csodálkoztam is hogy ugyanaz a vezetéknevetek tehát testvérek vagytok! A célod csodálatos, remélem mihamarabb eléred!- mondta kissé nagyobb mosollyal az arcán.
- Nem nevetsz ki?- kérdeztem meglepetten.
- Miért nevetnélek ki? Hisz ez egy csodás cél. - mondta kissé érthetetlenül.
- Eddig mindenki kinevetett, gyengének nevezett. Szinte te vagy az első aki nem nevette ki a célom és az okom. - Mondtam furcsálva de mélyen belül boldogan.

-Démon szagot érzek!! Vigyázz!
- meglepődtem mivel mögöttem előjött a földböl egy démon.-
- Vigyázz! - Mondta hangosan, ideges hangal.

Előhúztuk a kardjainkat. Felkészülve a támadásra. Mikor a démon ketté vált. Egy percig sem habozott levágta a hozzá közelebb esőt. Folytatva a példáját, én is neki ugrattam a hozzám közel lévőhöz. Levágtam.
-Egy démon elintézve- jelentettem ki mikor a szavamba vágott-
- Még közel sincs vége! - Jelentette ki
Ránk támadt egy csomó démon. Az emberek menekültek, kik random az utcán járkáltak. Megvédte őket. Még én ismételten alul maradtam.
Hirtelen egy démon jelent meg mögöttem. Nem vettem észre de, ő az éles szaglása miatt megérezte. Megmentett, levágta a fejét. Megmenekültem. Ismételten más mentett meg.

Véget ért a démonvadászat. Már kora reggel van. A falu közepén találkoztunk Zenitsuékkal. Azt mondták minden démont sikeresen elpusztitottak. Mi szintúgy.
Kissé szomorúnak látszottam. Ez feltűnt Tanjirounak erre fel.:
- Valami baj van? Már egy ideje elég szomorúnak tűnsz. Megsérültél? - Kérdezte
aggodalmasan.
- Nem, nincs semmi csak megint másnak kellett megmentenie.. - feleltem búsan.
- Kőzösen kaptuk a feladatot, még szép hogy segítek! Ha bajban vagy megmentelek. Ez így van rendjén. Nem vagy gyenge nehogy azt hidd! Csak szimplán nem voltál eléggé figyelmes. De ez érthető.- Mondta nyugodtan mosolyogva.
- K-köszönöm.. - mondtam kissé zavarba, picit boldogabban.

Szóval úgy érzem eléggé lassan fog beindulni a lovelove de ez van xDD. Késöbb folyti, nembaj hogy nem olvassa senki XD. 👀