A múltam Jövője

Következmények

Miután Yuu haza ért, az apja rontott neki, aki a fiú érzéseit hidegen hagyva kezdte ütlegelni, ahol csak érte.

Yuu hiába könyörgött fajdalmai közt szenvedve apja kegyelméért, legbelül tudta, hogy ez nem fog megtörténni.

-Kapsz egy utolsó esélyt, te undorító buzi. Mától nem járhatsz az iskoládba, újra magántanuló leszel és ha úgy adja a dolog, 3 év múlva meg fogsz házasodni egy nővel!

-Apám! Félre érted ezt az egészet! Nem tudtam, hogy Rinji miért hív át!

-Rinji? Szóval ez lett annak a korcs gyereknek a neve? Szégyen!

-Várj... Te tudtad?

-Hogyne tudtam volna? Közeli barátaink voltak, de miután Hikari eljött ezzel az őrültségével, hogy rossz testbe született, a szülei  úgy döntöttek hogy beadják egy gyerek otthonba, ahol viszont hamar nevelő szülőkre talált, akik még segítettek is elérni amit akart.

*Azt hittem csak elköltöztek. El sem tudom képzelni, hogy milyen borzalmas dolgokon mehetett keresztül Rin'.*

-Yuu. Heteró vagy! És egy nővel kell később összeházasodnod, majd az én helyembe lépned. Felejtsd el ezeket a hülyeségeket.

-Igenis apám...

Yuu az eset után, egyszerűen nem volt képes elfogadni az életét még annyira sem, mint eddig tette. A külön óráit egy idő után, elkezdte lemondani titokban a tanárával és helyette eljárt egy meleg bárba bulizni, ahol szépen lassan mindent megértett önmagával kapcsolatban. Neki nem kellett se nő, sem a nemesi élet. Végre bevallotta magának, hogy igen, meleg. A férfiakhoz vonzódik, minden téren. Így mentek a dolgok, majdnem 1 évig, mikor már Yuu 17 éves lett.

*Nem sokáig kell már így élnem... ahogy 18 leszek, apámat átverve, lelépek otthonról. Majd azt hazudom neki, hogy külföldre megyek egyetemre!*

Ám Yuu tervei ketté hasadtak, miután az egyik buli estéjén, nem túl óvatosan, a szórakozó hely sikátorában csinálta egy férfival, akit ott ismert meg. Egy magas, eléggé izmos fazon volt.

-Ah! Erősebben! Tövig gyere belém!

-De- ah...lehet fájni fog, nem baj?

-Nem érdekel! Érezni akarom az egészet!

-Hát jó! Eléggé telhetetlen vagy, ugye tudod?- Vet egy huncut mosolyt a szája szélére a srác, majd teljes erővel tövig tolja a farkát, Yuu nyílásába.

-Ahh! Ngh..hah..igen..még..még! Dugj meg! -Yuu  óvatlanul hangosan élvezkedik a gyönyörtől, mit sem sejtve a következményekről.

Balszerencséjére apja korán végezve, hazafele tartott az utolsó gyűléséről aznap, ráadásul abba az irányba is ment haza, ahol bár van.

Miközben Yuut a sikátorban döngetik, apja pont a mellette lévő utcán állt meg a piros lámpánál, ahol oldalra tekintve, szinte vérszemet kapva látta meg egyetlen fiát a falhoz nyomva, aki éppen egy férfival szexelt. A fia kényes nyögéseit és az alatta csattogó, erős lökéseket, még a zárt autóban is hallotta. De nem szállt ki az autóból, sőt, egy szót sem szólva, egyenesen haza ment.

Yuu az éjjel hazaérve, arra lép be az ajtón, hogy az összes holmija egy kupacban hever, az anyakönyvi kivonatával, személyigazolványával, okleveleivel és a bizonyítványaival együtt.

-Apám, mégis mi a fenét művelsz?

-Fogd be a retkes pofád...neked semmi sem jó? Ki van nyalva a segged a családban, te meg eljársz idegen férfiakkal baszni?

-Honnan veszed ezt az őrültséget? Egy színházi előadáson voltam csak.-Próbálja higgadtan menteni a helyzetet Yuu.

-És még a szemembe is hazudsz te féreg...

Az apja dühbe gurulva kezdi el az összes cuccot, a begyújtott kandallóba dobálni, a papírokkal kezdve.

-Mit művelsz? Ne csináld!

Yuu az apjára támad, aki viszont könnyen arrébb löki a földre és még meg is rúgdossa teljes erejéből, ahol csak éri a fiatal fiú testét. Annyira túlzásba esett a dühtől az apja, hogy még pár másodpercig látja, ahogyan a holmiját a tűzbe dobálja, próbálja megállítani de moccanni sem tud. Majd hamar elájul az ütések okozta agyrázkódás miatt. 

*Ne...nem ezt akartam...azt hittem minden simán megy. Miért büntetsz ennyire istenem? Meg akarok halni...*

Ezek voltak Yuu utolsó gondolatai, amikor az apjával találkozott.
Pár nap múlva egy kórházban tér magához, ápolt sebekkel.

-Elnézést! Mi történt velem? Hol vagyok?-Kérdezi az első embertől akit meglátott.

-Semmi baj nincs uram, már minden rendben van. Egy elhagyatott városrészen találtuk meg, eszméletlenül.

-Hogy...mi?

*Dehát, én otthon voltam! Ó...igaz. A saját apám vert fél holtra.*- Yuu biztos volt benne, hogy az apja akarta beállítani ezt az egészet egy balesetnek. Ami láthatólag, sikerült is neki.

-Elnézést, fogyasztott valami kábítószert aznap este? Vagy legalább meg tudná mondani nevét? A rendszerben semmit sem találtunk önről.

-Yuu.- *Szóval apám tényleg eltörölt a föld felszínéről. Még az orvosok sem találtak rólam semmit.*

-A teljes nevét kérném.

-Nincs vezeték nevem többé...

-Sajnálom uram, de ez nem így működik! Mondja meg kérem a teljes nevét.

-Ahogyan azt mondtam, nekem többé nincs olyan.

*Így van. Apám teljesen letörölt az életképes emberek listájáról. Mindenemmel együtt, mintha megszűntem volna létezni.*

Amennyire tudták a nővérek, még ápolták Yuut, de nem voltak olyan komoly sérülései, egyetlen egy zúzódást leszámítva. 

Így hamar kiengedték a kórházból, kapott egy alap csomagot, egy pár ruhával, cipővel, egy kis étellel és egy üveg vízzel.
Ezek után egyedül kellett boldogulnia és innentől kezdődött a nyomorúságos, de annál inkább magányos, utcai élete.

********************
Remélem ez a két kis múltba tekintéses rész átlátható volt számotokra, ha esetleg valami zavaros lett volna, jelezzétek és javítom! ^^