A Nagy Pénzrablás - A Professzor Lánya

Minden kezdet nehéz

5 Hónap...

5 kibaszott hónap amit eltöltöttünk annak a kitervelésével, hogy hogyan szerezzünk magunknak tisztességes úton sok sok pénzt anélkül, hogy akárkit is meglopjunk és bárkinek is egy haja szála is meggörbülne, hogy ne öljünk embereket... Illetve a csapat nagyrésze csak ennyit, míg apám annál is többet...Legalább húszat, hiszen már azelőtt kiforralódott ez a terv, mielőtt én napvilágot láttam 2001-ben, vagyis leginkább mocskos utcai lámpákat, de ez mellékes, erről később mesélek nektek.. Ezt a csodás tervet a nagyapám találta ki csak azért, hogy legyen pénze a beteges fiának a gondozására, aki többet volt kórhazban, mint a saját szobájában vagy éppen a korabeli gyerekekkel lent a játszótéren..  Ami a nevemet illeti, nos nem mindig voltam Miami. Hogy hogyan neveztek korábban? Voltam én Aitana is, Kicsikém is és Mindenem is, de jóideje már a saját apám sem becézget engem, nemes egyszerűséggel Miaminak nevez. Hogy miért teszi? Mert senki nem tudhatja meg, hogy a mélyen tisztelt Professzornak van egy leánya. Már nem mintha szégyellne, de nem tehet kivételt egyetlen egy embere között sem legyen az férfi vagy nő.

Ma reggel korábban jöttem elő a szobámból, viszont annál óvatosabban, hogy mást ne ébresszek fel a csapatból. A mosdó felé csattogtam, hiszen nagyon de nagyon fájt a hasam, de nem tudtam, hogy mitől. Ami azt illeti én mindig korán kelek, mivelhogy középiskolába járok, de nem ennyire. Áldott jó gyomorgörcsök!

-"Nem megyek ma iskolába..."- írtam apámnak, mire lekapott a tíz körmömről, hogy ezt nem tehetem meg, mert veszélybe sodrom a tervezetet. A mai nap a nagy nap, így fájdalommal vagy anélkül de el kell menjek az iskolába.Elcsoszogtam Denver szobája előtt hatalmas morgásokkal, meg tudtam volna halni annyira fájt a hasam.
-Ki volt az a fasz aki kitalálta a vaníliás tejet?- kérdeztem saját magamtól, miközben a hasamat szorítva csoszogok a mosdóba.Borzalmas érzés, de végül eljutok a mosdóba, ahol nyilván nem vagyok egyedül. Ott volt Berlin is, a nagybátyjám. Nyilván erről senki nem tudott, de őt is apámként tisztelem és szeretem.. 

-Ne haragudj, nem akartalak zavarni..- mondtam miközben hátát fordítottam.

-Nincsen semmi baj, gyere nyugodtan... Miért vagy annyira görbe?- kérdezte tőlem, miközben a mellette lévő wct megpaskolta.

-nem akarok előtted fosni..- mondtam zavartan, mire Berlin megforgatta a szemeit.

-Cseréltem már alattad pelenkát, szóval nem vagyok undoros..- mondta majd mikor már nem bírtam a fájdalmat használatba vettem a szomszédos WCt. Nagyon fájt, sőt kurvára így fogtam és szorítottam Berlin kezét... Kellemetlen az, ha valaki laktózérzékeny és az állítólag laktóz mentes tejet is telibeverik mindenfélével, hogy véletlenül de lehessen meg az ilyen szerencsétlenek kávézási és miegymás élménye..

-Mi a fene bajod van? Mit ettél vagy ittál már megint?- kérdezte a bácsikám, mire feleltem.
- tegnap este megkívántam a vaníliás tejet..- mondtam miközben nem tudtam tovább tartani magam. Apám ötlete volt, hogy nem akar külön fülkéket, hiszen ha valaki rosszul lesz akkor nem lehet rátörni az ajtót, mert bezárkózik az a valaki (mondjuk én).

-Nem bírsz magaddal, Miami.. ez a te gondod..- mondta sóhajtva Berlin és hagyta, hogy szorítsam a kezét.
-remélem több kalóriát fosok ki, mint amennyi a tejemben volt..- mondtam mire a nagybátyjám felnevetett.
-Biztos vagyok benne, hogy a szabadszájú mivoltadat anyádtól örökölted..- mondta, majd diszkréten elvégezte a tisztogatási szükségleteit, felhúzta a nadrágját és lehúzta maga után a wct. 
-Eszem ágában sincs téged itt hagyni, ha ilyen rosszul vagy... Elkísérjelek a gyengélkedőbe ha végeztél?- kérdezte oldalra döntve a fejét, mire megráztam a fejem. 
-Suliba kell mennem... Veszek be két hasfogót és széntablettát, aztán megleszek... Isten ments, hogy veszélybe sodorjam a tervet..- mondtam nevetve, mire Berlin is nevetve ingatta meg a fejét..
-Ha szükséged lenne egy mentőcsaparta szólj..- mondta, majd megvárta, míg felállok és eltakarítok magam után, majd miután az én szoknyám is visszakerült rám lehúztam magam is a wct majd engedtem Berlinnek, hogy a csaphoz kísérjen. 
-Nem vagyok mozgássérült..- mondtam kuncogva, mire ő lecsittegett engem... Ilyen nincs! 

Nehéz volt nekiindulni ma reggel az iskolába, de muszáj voltam, hiszen én vagyok a beépített ember, nekem kell Allison Parker bizalmába férkőzzek, a Nagykövet lányáéba... Aranyos lány, csak nagyon visszahúzódó a lelkem... Nagyon fontos nekünk, hiszen ő lesz a mi zálogunk az állam felé... Az ő élete és biztonsága a mi kulcsunk...