Vak szerelem(Vampire diaries fanfic.)

1.

Mindenhol csak arról beszéltek az emberek már hetek óta, hogy végre megint egy olyan természetijelenség lesz megfigyelhető, melyet már 250 éve nem láthatott senki sem. És természetesen engem és ez érdekelt a legjobban. Mivel a természetijelenségek nem állnak messzire a természetfellettitől, ezért a barátaim körében és mostanában ez a beszélgetés témája. De ami a legjobban meglepett mindenkit az az volt, hogy a Mikaelsonok is megint felbukkantak, mégpedig azért mert nem tudják, hogy milyen hatással lesz például Klausra, mi történhet  vele. Azért kerestek meg minket, hogy mi hátha tudjok már, hogy mit is jelent ez pontosan a hibridek és vérfarkasok számára.  És tényleg, még nem is említettem, hogy a mi ennek a ritka jelenségnek a neve. Bár hasonlít a teliholdra, de mégsem az, ennek a neve vérhold. Ilyenkor a telihold vévörös színben tündököl az égbolton. Mivel nagyon ritkán lehet megfigyelni, így nem sok dolgot tudunk róla. Bár ami meglepett az az volt, hogy ha a Mikaelsonok tényleg olyan öregek mint Damonék mondják, akkor neki már jópár ilyen vérholdat látniuk kellett volna. De akkor azt is tudniuk kéne, hogy ilyenkor mi történik, szóval arra következtettem, hogy az is lehetséges, hogy ez csak az ürügy arra, hogy visszajöttek Mystic Falls-ba. De mikor ezt megemlítettem  Stefannak, csak letorkolt, hogy biztos valahol máshol voltak éppen, meghogy nem kéne rögtön rosszat feltételeznem róluk, ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy Kalusba vagy Rebekhába van belezúgva.
Viszont Damon meg Elena is egyetértett velem, így inkább úgy döntöttünk, hogy nem kötünk az orrukra semmi fontosat.
Viszont nem csak az ősiek jelentek meg hanem valami furcsa bosziféleség is. Damon még a  nevét sem mondta meg, és azt kérte, hogy inkább kerüljem el nagy ívben, ettől persze méginkább érdekelni kezdett  a dolog. Bár az jó kérdés, hogy hogyan is tudnék elkerülni valakit mikor még a nevét sem tudom.
Eldöntöttem ugyan, hogy utána fogok járni mindenek, de egyelőre lekötöttem a figyelmemet a vérhold utáni kutatás.
Viszont vészesen fogyott az időm, mivel ma este lesz vérhold, én pedig egyre inkább feszült voltam. Mindenkivel kiabáltam aki a közelembe jött, Kolra pedig rá vágtam az ajtót mikor jött érdeklődni  a fejleményekről. Mintha égtem volna, és legszívesebben megöltem volna mindenkit aki hozzám szólt.
És ahogy közeledett az este egyre rosszabb lett, ezért inkább elindultam ki az erďőbe, hogy kicsit kieresszem a gőzt. Nem is tudtam, hogy merre megyek, csak éreztem, hogy visz a lábam. Nem tudtam, hogy mennyi idő telhetett el, de mikor felemeltem a tekintetemet az égre, láttam, hogy már vérhold fenn ragyog az égen, és vörösesre festetette a fák lombját.
Ekkor ágroppanást hallottam meg magam mögül, megpördültem a tengelyem körül, de semmit nem láttam. Aztán egyszercsak egy elmosodott alakot láttam meg a fák között. Mikor közelebb jött, észre vettem, hogy olyan felszerelése van mint Jeremynek. Szóval egy vadász, de vajon mit akarhat tőlem?
A számszeríjját a felemelte is kibiztosította. A kattanástól kirázott a hideg.
– Mitől félsz, hiszen ez csak egy ember – hallottam meg egy hangot, először tévesen azt hittem, hogy a vadász beszél, de neki nem mozgott a szája. Lopva körbepillantottam, de nem vettem észre senkit.
– Nézz csak végig rajta, öreg és annyira gyenge, hogy nem akar belemenni közelharcba. Őt már túl könnyű lenne megölni, nem lenne élvezetes – ekkor jöttem rá, hogy csak én hallom a hangot. Nem tudtam, hogy mi történik velem, először az égő düh, aztán pedig ez.
Ekkor, most már ténylegesen megszólalt a vadász.
– A te fajtád túl veszélyes ahoz, hogy létezzen. De én megakadályozom, hogy rengeteg ártatlan embert megölj. – fel sem eszméltem, és a veszző a mellkasomban volt, égető fájdalom öntötte el a testemet. És úgy éreztem, hogy minden düh egyszerre tört a felszínre. Lassal felpillantottam a támadómra, a kezemet pedig rávezettem a veszzőre, majd megrántottam. Ott álltam, és láttam ahogy a kezemben elmálik a farésze a nyílnak, majd a hegye leesik a földre. A vadász arca falfehérré vált.
Lassan felé lépkedtem, és elmosolyodtam. Minden fájdalom és harag amit valaha éreztem mintha erővé és vérszomjá vált volna. Egy különös érzés kerített a hatalmába, először nem tudtam, hogy mit is érzek valójában, de aztán rá jöttem, ölni akartam.
– Igazad volt, túl könnyű lesz megölni. – mondtam a hangosan, csak úgy magam elé, amire csak a testetlen hang nevetése volt a válsz
Előre lendültem, a levegőben mintha kiszabadult volna belőlem minden, és ahogy leérkeztem a földre minden elmosódott...

Arra keltem fel, hogy Damon és Elijah, Kalus bátyja beszélnek fölöttem. A szememet nem tudtam kinyitni, de ahogy megmozdultam, fájdalom áradt szét a testemben.
– Felébredt, Damon – mondta Elijah, a hangján hallatszott, hogy megkönnyebűlt. Nagy nehezen rávettem magam, hogy kinyissam a szemem, de ahogy Damon lepillantott rám, az arcára pedig kétségbeesett kifejezés ült ki.
– A szemed... – kezdett bele, de nem figyeltem rá, feltápászmodtam és remegő lábakkal elindultam a tükör felé. A hatás kedvéért becsuktam a szemem a mielőtt a tükörhöz értem, és csak akkor nyitottam ki, mikor már úgy éreztem, hogy készen állok arra amit látni fogok. Lassan kinyitottam a szemem, és a látványtól felfordult a gyomrom. Rájöttem, hogy miért volt annyira nehéz kinyitni a szemem, és miért fájt olyan kegyetlenül. Ugyanis mindkettőből vér csorgott és úgy néztem ki mint akinek kiszúrták a szemeit, de attól eltekintve, hogy fájt, tisztán láttam mindent.
Lehunytam a szememet, és mikor újra kinyitottam, teljesen normális volt. A szívem hevesebbeb kezdett verni, és odafordultam Damonék felé.
– Mi történt a vadásszal? – kérdeztem, most az izgatott a legjobban, hogy mi történt az erdőben és, hogy miért nem elmékszem semmire sem.
– Arra a széttépett tetemre gondolosz ami nem messze volt tőled? – kérdzete az ekkor belépő Kalus – Hát képzeld, fogalmunk sincs. Úgy találtunk rád, hogy meztelenül feküdtél az erdőbe, és csupa vér voltál. A megmentett téged kicsinálta a támadódat, a lábnyomokból ítélve farkas lehetett, de egy farkas nem nő meg ekkorára, még egy vérfarkas sem. Szóval a lényeg most az, hogy megtaláljuk azt a lényt, ennyi. – fejzte be mondanivalóját, és távozott is.
– Tisztában vagy vele, hogy mekkora egy bunkó az öcséd? – kérdeztem szinte nevetve Elijahát, aki válszul csak lemondóan legyintett.
Ekkor odalépett hozzám Damon és nyújtotta a kezét, hogy segít felmenni. El is fogadtam, de mikor hozzá értem, felkiáltott és elrántotta a kezét. Értetlenül néztem rá, de amikor felhúzta az ingújját, és megláttam az égett sebet a karján, megszédültem. Az ekkor besétáló Kol és Stefan nem értették, hogy mi történt, és amikor meglátták Damon sebét, még jobban összezavarodtak. Elijah felém fordult.
– Mondj el mindent, hogy mi történt az erdőben. – mondta hitetlenkedő hangon, a tekintete pedig cikázott az egész szobában.
– Mi vagy te? – nyögte Damon, aki nem értette, hogy miért nem gyógyul a sebe.
– Hogy lehetsz ekkora egy idióta? – hallottam meg egy hangot az ajtó felöl, arra fordultam, és megláttam a hang gazdáját. Egy fiatal, egészen helyesnek mondható fiút. Szemében pajkosság csillant, és közelebb lépett, a tekintete pedig szinte már égette az arcomat.
– Te meg mit keresel itt Kai? – kérdezte Stefan idegesen. A szeme körül pedig elkezdtek kirajzolódni az erek.
– Hó hó, nyugodj le vámpírka. – nevetett fel Kai. – Csak szeretném veletek megosztani azt, hogy mi is a kis barátnőtök.– minden szem rászegeződött, ő pedig drámai kézmozdulat kíséretében meghajolt, majd elnevette magát.
– Egy állatmágus, mi más is lehetne. De ha úgy tartja kedved, hívhatod gyilkológépnek is.