Sick And Twisted Affair

2. - A másnap

 A buli vége, tán igazán laposnak is nézett ki, Powder nélkül, aki végig a szobájában töltötte az estét, azok után, hogy megérkezett hozzá az, akit várt.
 A hajnali napfény egyenesen beszűrődött Vi szobájába, aki meg is bánta, hogy nem húzta le a redőnyét. A mellette fekvő barátnője, pedig igazán mély álomban aludt még. Próbált finoman kibújni mellőle, mert ő már bizony nem tud visszaaludni. Halkan kisétált a konyhába.  Akármennyire is bánja a házigazda szerepet, tudja, hogy jó buli volt. Csak az a bizonyos takarítás az, amit egyikük se akar csinálni a nap folyamán. Így a konyhapultnak dőlve, míg a kávéfőző éppen dolgozott, a telefonján, gyors végig pörgetett egy pár alkalmazást. Semmi extra. Azt hitte. A szemei megakadtak azon, hogy valami nem stimmelt a húga adatlapján. Az az egyetlen kis bökkenő.
 Kapcsolatban.
Próbálta nem felhúzni magát ezen. Úgyis elég idős ehhez, de ahhoz nem, hogy olyanféle alakokkal járjon, mint akivel gondolja, hogy éppen jár. Az már biztos, hogyha Powder felkel, nem fog faggatás nélkül maradni...
 Powder pedig, régebb óta fenn van már, minthogy bárki is legyen. De már egyedül feküdt a hatalmas ágyában, amiben még hajnalban, egész más dolgokat csinált. Folyamatosan csak a telefonját nézegette. Új üzenetek, idő haladása... Amit bárki más is csinálni ilyen időben. Végig nézett magán. Foltos lábak, teljesen kiszívott nyak, és hatalmas gubancban álló haja. Tökéletes reggeli látvány. Magára húzta a nála hagyott felsőt, majd kikecmergett a konyhába. Mit sem gondolva, boldogan lépkedett, már ki is húzott egy szál cigit, hogy majd ő szépen rágyújt, de nővérére nem számított. Aki mit sem sejtve kortyolt bele végre kávéjába. Mégis mikor egymásra néztek, mindkettőjükben megállt az ütő...

- Te jézus úristenem, Powder! Hogy a fenébe nézel ki?! – üvöltött fel hangosan Vi, mikor végig nézte húgát. Mintha valami utcalányt csináltak volna belőle.

- Neked is jó reggelt. – ásított Powder, majd egy bögre felé nyúlt. – Nem maradok sokáig. Készülődők és itt sem vagyok.

- Jön érted az a bizonyos pasi mi? – kérdezte Vi. – Nem mész sehova addig ameddig nem néz ki vállalhatóra ez a lakás! Megígérted, hogy segítesz, és nem hagysz minket megint a szarba. Azt pedig eltakarod végig.

- Néztél már ki te is így. – forgatta szemeit, majd felült a konyhapultra, és rágyújtott a cigire. – Ez valami fantasztikus így.

- Elég nagy lány vagy ahhoz képest. Vagy annak gondolod magad, de nem érdekel. Elszívtad azt a szart, irány takarítani!

 Ennyi kiabálás elég is volt, hogy mindhárman fenn legyenek. Szemét törölgetve lépett ki a konyhába Caitlyn. A két civakodó testvérre nézett végig. Egyszerűen nem bírta felfogni, hogy miért kell korán reggel civakodni. Ennek sosem lesz így se eleje, sem vége.

- Felkeltettelek? – kérdezte Vi, szomorúan érezve magát.

- Csak ne vitatkozzatok már annyit... - válaszolta Caitlyn suttogva. – Elment a hangom is, hol az a forró kávé?

Hát, ilyen egy csodálatos reggel ebben a családban. Mindenki fel lett keltve. Rájuk várt még a nagy takarítás. Persze Powder húzta a száját és csak a sajátját mondogatta, ami miatt mindig veszekedés alakult ki közte és nővére között. Mégis a végén belátta, hogy jobb lenne, ha befogná a száját. Amit meg is tartott, egészen sokáig. Próbált nem igazán útban lenni, és igyekezni azzal a felmosással. Minél jobban igyekszik, annál jobban szabadulhat. De a végére már elege volt a nővéréből. Hiába mosta fel az egész lakást kétszer, és hiába tett meg mindent amire még megkérte, nem engedett belőle. Mindig kitalált valamit neki, amitől Powder egészen ideges lett.
 Egy rövid szünetet tartott, míg kiment az erkélyre, és elszívott egy cigit. Vi és Caitlyn kezdték befejezettnek látni végre a takarítást. Boldogan huppantak volna le a kanapéra, mikor csöngettek. Vi vagy háromféle káromkodást elmondott, míg az ajtóhoz ért, és nem nyitotta ki. De jobbnak látta, ha nem ő nyitja ki. Sajnos ahhoz mégis késő volt már. Hiszen a drága húga még az erkélyen pihentette magát.