Sick And Twisted Affair

1. - A házibuli

 Végre elérkezett az, amit minden fiatal vár az életében. A 18 – ik születésnap. Ez máshogyan sem telhetett volna, minthogy nem egy bulival. Ez lett volna Powder bulija. De mintha nem is róla szólna az egész. Hiába voltak ott a barátai, mégsem érezte olyan jól magát. Csak a telefonját leste. Már lassan éjfél felé járt az idő, és az, akitől ő a legjobban várta volna azt a bizonyos köszöntést, nem érkezett meg. Ha csak erre gondolt, könnyek szöktek a szemeibe. Nem akart volna az egésznek hinni sem. De csendben tűrte magában.
 Vi, Powder nővére, akármennyire sem tudta az okot, ami ennyire sok szomorúságot csal az arcára, nem tudott semmit sem tenni. Sosem beszél erről vele. Próbálta legalább azt mutatni, hogy ez a dolog nem gubbasztja őt. Pedig boldognak kéne lennie. Ez az első esemény, amikor nyilvánosan mer mutatkozni a barátnőjével, Caitlynnel. Hiába volt nyílt titok, mégsem volt ez bedobva a köztudatba. Olyan boldog volt mégis emiatt. Akárhányszor csak barátnője felé nézett, elöntötte a boldogság. Látta ahogyan beszélget a többiekkel. Sehol egy undorodott arc. Sehol egy mérges, vagy ítélkező tekintet.
 Powder a konyhapulton ült. Borongósan meredt a vele szemben lévő sütőre. Ami mellett már mindenféle mosatlan állt. Nem is akart erre gondolni, hogy neki holnap mennyi mindent kell csinálnia. Még egyszer megnézte a telefonját. Szinte imádkozott, hogy megjelenjen az az üzenet, amire ő vár. Most is, lehunyta szemeit, és míg felfele tartotta fejét, csendben elmormolt egy imát, hogy mikor megnyomja a gombot a telefonján, megjelenjen az, amire ő vár. Kinyitotta szemeit, de még mielőtt feloldotta volna készülékét, a mellette lévő üveg felé táncoltatta ujjait. Maga felé fordította. Egy Whiskey. Apró mosolyra húzta a száját, majd letekerte a kupakját, és szájához emelte az üveget. Nem érdekelte, hogy mennyire nézik majd őt a többiek. Lassan kortyolgatta az italt, de nagyon fura volt számára. De mégis folytatta, és ivott. Addig sem gondolt rá.
Silcora. Az ő nagy titkos szerelmére. Akitől mindenki csak tiltotta őt, de ez egyáltalán nem zavarta őt. Minden alkalmat csak azért várt, mert láthatta őt. És ahogy szokott lenni... Amitől tiltják az embert mindennél jobban akarja. Ő pedig egyszer csak arra jött rá, hogy belé szeretett, abba, akibe nem kellene, hogy szerelmes legyen. Ha ezt elmondaná a nővérének, kicsinálná. Nem, hogy még őt, de még Silcot is. Azt pedig szeretné elkerülni. Amennyire csak lehet.

- Már megint csengettek?! – halkították le a zenét.

Arra lettek figyelmesek a magukat jól érző emberek, hogy mulatságuk, már megint megszakítást kapott. Powder szíve hirtelen megállt egy pillanatra. Csak arra tudott gondolni, hogy érzi, hogy ki csengetett azon a bizonyos ajtón. Szinte rohant az ajtóhoz. Lepattant a pultról, és az ajtóig meg sem állt. Fura tekinteteket csak most kapott reakcióiul. De cseppet sem foglalkozott ezzel. Megvárta amíg visszafordulnak az emberek, majd egymaga nyithassa ki az ajtót.
 Vi nem is tudta, hogy mire gondoljon, mikor újra élettel telinek látta a húgát. Inkább felvett egy mosolyt és próbált figyelni arra a párbeszédre, amibe jelenleg belecsöppent. De egyszerűen nem hagyta hidegen ez az egész. Hogy a húga szinte hirtelen megint eltűnt. Fél szeme pedig az ajtót nézte, egészen addig, míg be nem csukódott. Párat pislantott, majd mégis úgy döntött, visszafordul. Ez Powder szülinapja. Ha neki az kell, akkor legyen. Most az egyszer megengedi. De akkor is, belül dühöngött. Neki hatalmas ellensége Silco. Aki az életét is tönkre tette. Nem bírja egyszerűen összerakni a fejében, hogy lehet bármi normális kettejük között. Leginkább attól félti Powdert, hogy ki lesz használva. Akkor pedig biztos, hogy embert fog ölni.

- Szerintem itt az ideje kimenni egy kis friss levegőre... - javasolta Vi, a többieknek.

Mindenki bőszen bólogatott, így lassan mindenkit az erkélyre invitált. Hogy ott folytassák kicsit a bulit. Ennyi teret hagyva Powdernek. Hogyha igaz a sejtése, akkor legyen egy kis magán szférájuk. Amit Vi annyival jelzett húgának, hogy lejjebb tekerte a hangerőt a TV-n, ahonnan valami ostoba zene szólt. Vi, amennyire szeretett volna benn maradni és kicsit faggatni Silcot, nem tette. Még azt sem tudja, mi folyik kettejük között, és ezt, Powdertől szeretné hallani. Így az összes félelmetes gondolatával ugyan, de kilépett a többiekhez az erkélyre, majd Caitlynhez igyekezett, aki köré fonta jobb kezét, melegen tartva barátnőjét.
 Powder, halványan mosolyogva, köszönte meg nővérétől a gesztust, amit ugyan ő már nem látott. De nem is érdekelte. Nyelt egy hatalmasat, majd betette a kulcsot a zárba, és kinyitotta az ajtót. Egyenesen reménykedett abban, hogy őt fogja látni, mikor kinyitja az ajtót. Lassan már éjfél is van...
 Persze, hogy semmiért nem hagyta volna ki ezt a pillanatot, az éppen ajtóban álló Silco. Aki végig Powderre nézett. A szemeibe, amik már őt is pont annyiszor bűvölték el, hogy bűnösnek tudja vallani magát. Azzal a bűnnel, hogy beleszeretett ebbe a kislányba. Aki szerencsére, már nem annyira kislány.