❆❆

287 29 1
                                    

– ❆ –

Hideg volt.

Csontig hatoló, vérfagyasztó hideg.

Alattomosan kúszott be a bőre alatt és kristályosra fagyasztotta a lelkének megmaradt szilánkjait. Maradtak még egyáltalán? Őszintén, Wei Wuxian már nem érzett semmit.

Mégis, megállíthatatlanul remegett a Luanzang-domb sötét szikláinak árnyékában. A teste vehemensen reagált a külső behatásra, de ő maga már rég nem érezte a hideget és a fájdalmat sem. Vajon milyen rég? Napok, hetek teltek el? Vagy hónapok, évek is akár?

Sejtelme sem volt. Érzékei eltompultak és egy üres váznak érezte magát csupán. Nem volt senki, aki kimentse onnan.
Keresték egyáltalán? Wei Wuxian ebben sem volt már biztos.

Aztán jöttek a hangok. Hangosan, haragosan és fájón kavarogva hatoltak a lelkébe. Újra érzett, még ha csupán fájdalmat is, de tagadhatatlanul valamiféle érzelem volt. Kusza masszaként olvadtak bele Wei Wuxian hideg mellkasába.
A Luanzang-domb sötét lelkeinek hangjai nyújtottak neki egyedüli társaságot a hidegben, de melegséget és megnyugvást egyáltalán nem adtak.

Néha gondolkozott, amikor elméjének foszlányait össze tudta fűzni a sok impulzus alatt.
Kijut innen valaha élve és láthatja újra a testvéreit?
És ha igen, akkor sikerül még megőriznie az egykori önmagát, vagy a valóját már teljes egészében áthatolhatatlan jégpáncél fedte?

– ❆ –

Téli hideg [ wangxian ] ✓Donde viven las historias. Descúbrelo ahora