Hát hol is kezdjem... A nevem Liah Moon, 16 éves vagyok. New Yorkban élek a családommal, azon belül Queensben. A gimiben 10.-es vagyok. Nagyon jó osztály közösség és sok barátom van. Az egyik osztálytársam a szomszédban lakik. Peter Parker aki szintén nagyon jófej, egyszerűen imádom a természetét. Félre ne értsd nekem más tetszik... Ő egy hős itt Queensben. Ő Pókember... Igen nem is tudom hogy néz ki meg még beszélni se beszéltem vele... De a hangja az engem megfogott. És mondhatod, hogy akkor nem is tetszhet neked nyenyenye... Igazad van, de mégsem.
Éppen hazafelé tartok azaz sétálok a sötét utcán... Általában nem félek a sötétben, de most nem esik jól sétálni itt.
/Egyszer csak egy zajt hallok/
- Kiaz?!- kérdeztem rémülten.
- Csak én!- lépett elő Peter.
Annyira megkönnyebbültem, hogy csak ő az és nem egy tolvaj vagy ilyesmi.
- Normális vagy? A frászt hozod rám!
- Bocsi, nem akartalak megijeszteni. Haza fele tartasz?- kérdezze miközben az karolta a vállam.
- Ömm igen, gondolom te is.- néztem rá.
- Hát igen, kicsit későre jár. Amúgy ugye nem baj, hogy ide raktam a kezem?- kérdezte meg miközben rám nézett.
- Nem, nem baj.- mosolyogtam rá.
Csak nehogy túl gondolja... Bár..hmm nem is annyira rossz... MI?! Nem nem szabad ezt mondanom.
- Sok házit kaptunk? Csak mert elfelejtettem felírni.- kérdezte meg tőlem, mert én talán tudom...
- Hát Ömm matek, irodalom, spanyol, angol de nem egy csoportban vagyunk, töri, és asszem ennyi.- soroltam fel neki a tényeket.
- Ohh ez nem is annyira sok.- gondolkozott el hangosan.
-NEM IS OLYAN SOK?! Pet, tudom, hogy egy zseni vagy de én nem!- szóltam el magam...
- Majd én segítek! Úgyis a szomszédban laksz...
Egy 10 perc eltelt és haza értünk, én be mentem a házba de előtte mondtam Peternek, hogy majd nemsokára megyek és ne kezdje el nélkülem mert elverem.
- Sziasztok! Anyu majd mindjárt át megyek Peterhöz tanulni, oké?- kérdeztem meg a szobából.
- Okés, de ne mást csináljátok!- kuncogott odalent.
- ANYAA!
Azzal a lendülettel ki is mentem az ajtón egyenesen a szomszédba.
-Hello! Szia May! Jöttem tanulni Peterrel egy ki matekot meg a házit megcsinálni.- mondtam és közben levettem a csizmám.
- Rendben drágám! Peter már fent vár, menj csak nyugodtan.- tolt felfelé.
Fel értem a lépcsőn és be kanyarodtam Peter szobájába.
- Sziaa!- mosolyogtam rá az ajtóban.
- Gyere nyugodtan, mit vegyünk először? Matek vaagy töri...?
- Egyik sem megy szóval mindegy melyik.- vontam meg a vállam.
Meg csináltunk majdnem mindent már csak a matek lecke maradt hátra...
- Szóval ebben mit nem értesz?- kérdezte meg.
- Hát ezt, azt sem meg ami a házi...- nevettem el magam kínomban.
- Akkor kezdjük el.- hajolt közel hozzám. Én csak őt tudtam nézni akár mennyire tanulni akartam, nem sikerült... Túl tökéletes pillanat volt, ezért rá tettem a fejem a vállára.
- Szóval ha ez ezzel osztható akko... Jól vagy Liah?- kérdezte meg amiért rá tettem a fejem.
- Ja öh igen csak... Mindegy semmi, jól vagyok.- mondtam volna de elpirultam, remélem nem látszik nagyon.
- Biztos? Nem kérsz egy pohár vizet?- aggódott értem.
- Nem vagy lázas?- tette a kezét a homlokomra, és én megöleltem. Én nem tudom mi ütött belém de nagyon nem kéne...
- Jó nem vagy lázas.- nevette el magát és vissza ölelt.
Egy 2 percig öleltük egymást de meg csörrent a telefonom. Anya volt, hogy menjek haza mert késő van.
- Hát mennem kell... Majd holnap találkozunk Peter!
- Okés, majd holnap! Szia!- zárta be az ajtót.
- Szia!
