Elkezdtem keresni Peter-t, de sehol sem találtam. Így elhatároztam, hogy kimegyek az utcára hátha ő már ott van.
Mentem a folyosón és arra lettem figyelmes, hogy hullik a vakolat a plafonról.
-Mi a...? felnéztem és láttam hogy reped a fal. Elkezdtem futni, de beomlott a plafon. Szerencsémre valaki elkapott és fél percen belül kint találtam magam.
- Nem hiszem el, hogy téged mindig meg kell menteni!
-Bocsánat, nem tehetek arról, hogy összeomlik az iskola.- akadtam ki.
-Miért nem mentél ki a többiekkel hamarabb?
-Kerestem a barátomat, eltűnt és nem veszi fel a telefont sem.-ecseteltem neki a problémám.
-Biztosan kint van már...- legyintett és elengedett.
-Mengyek és megkeresem, hátha...
-Rendben, én is megyek, vár rám New York további teendője.
Elindultam megkeresni Peter-t a tömegben, de nem láttam sehol és a telefont még mindig nem vette fel.
Egyszer csak valaki megfogta a vállam.
-Végre megvagy!- szólt hozzám Peter.
-Én is téged kerestelek, és mi az hogy a telefont nem veszed fel?- mondtam idegesen.
-Bocsi, le volt némítva és ideges lettem, mert nem találtalak sehol. Aztán a suli is össze dőlt, féltem, hogy te még bent vagy.
-Bent is voltam, de pont kiértem.-
