1. Fejezet

50 4 0
                                    

Sziasztok, a nevem Tsukade [N].
15 éves vagyok, egy diák. Táncolni tanulok egy híres művészeti akadémián.
Hobbim a táncolás, rajzolás és a zene hallgatás. Nem vagyok nagyon különleges, ezért is lepett meg, hogy feltűntem annak a fiúnak. . .

~ ° ~ ° ~ ° ~

Egy hideg téli délutánon tele volt a város legnagyobb korcsolya pályája. Nem csoda, mert téli szünet volt.
Három fiú villámgyorsan száguldott át a pályán. Szemmel láthatóan versenyeztek, miközben mindenki kitért az útjukból.
Én különböző mozdulatokat gyakoroltam a jégen, ezért nem vettem észre a felém száguldó csapatot. Egyszer csak hatalmas ütést éreztem a hátamon és nagyot nyekkenve elterültem. Egy súlyos test landolt rajtam, ami csak jobban belepréselt a jégbe. A jobb könyököm nagyon megfájdult. Szerencsére a fiú gyorsan lekászálódott rólam és rögtön felsegített.

- Ne haragudj, nem előre figyeltem. - mondta a fiú.

Én nyugodtan válaszoltam neki.

- Semmi gond, de lehetséges, hogy eltörted a karomat.

A fiú egy ideig csak ott állt és pislogott rám.

- Helló? Minden oké? Beütötted a fejed?

A fiú erre gyorsan reagált, és megrázta a fejét.

- Semmi bajom, de téged orvoshoz kéne akkor vinnem.

A barátai már ott álltak mellettünk, és aggódva nézegettek engem.

- Bakugou, el kéne vinni a lányt orvoshoz, mert jó nagyot estetek!! - mondta a Bakugou nevű fiú mellett a vöröske. A kisebb szőke fiú még hozzátette:

- Baromi látványos esés volt!! Föl kellett volna venni!

A Bakugou nevű fiú erre nagyon dühös lett, és ráordított.

- Nem vagy normális, nyomi fejű!! Majd én elviszem orvoshoz a lányt, ti pedig húzzatok haza!

A vöröske ellenkezni kezdett.

- Ne máár, Bakugou, hadd menjek veletek!!

- Azt mondtam, hogy HÚZZATOK HAZA!!!

A két fiú lemondóan fordult meg, és indult le a jégpályáról. A vöröske szomorúan hátra szólt.

- Este felhívlak, Bakugou!

- Jól van, most pedig menj haza.

Most már nagyon fájt a karom, így felnyögtem. A fiú bűnbánóan pislogott rám, és levezetett a jégpályáról. Segített átvenni a csízmámat, amit egyedül nem tudtam volna felvenni, mert addigra már nem tudtam mozgatni a karom. Az orvosnál kiderült, hogy szerencsére nem tört el a könyököm, csak nagyon megzúzódott. Miután bekötözték, Bakugou megígérte, hogy haza kísér, pedig mondtam, hogy elég messze lakom.

- Nem számít, az én hibámból sérültél meg. - morogta a fiú.

Amíg az orvosnál vártunk, volt időm alaposan megnézni a kísérőmet. Kifejezetten izmos, magas fiú volt, a haja világos szőke, égnek álló, a szemei rubin vörösek. Nagyon tetszett nekem. Azt is észrevettem, hogy ő is folyton néz engem. Jól esett, hogy haza kísér mert már elég késő volt. A kapuban zavartan topogott, látszott, hogy valamit mondani akar. Végül kibökte.

- Megkaphatom a telefonszámodat?. .

Bár nem mutattam, nagyon örültem a kérésének. Föl írtam neki egy papír darabra, amit mosolyogva vett át. Most láttam először mosolyogni, amitől még jobban tetszett nekem.

° Beteljesült Kívánság ° - (Bakugou Katsuki X Olvasó)Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt