Dragon Ball Kezdetek 1.Kötet (Dragon Ball Beginnings)

1.Fejezet:A Kezdet

A felhők épp lassacskán eltünedeztek,miközben madarak szálltak békésen az égen.Az égről lenyúló fény teljesen megvilágította a bolygót,ami nem más fajnak adott otthont,mint a saiyajin-oknak.Egy tó mellett,egy fa alatt egy kisfiú saiyan feküdt békésen csukott szemekkel egy fa alatt,pecabotja pedig mellette kitámasztva állt.A pecabot egyszer csak megrezdült mire a fiú úgy felriadt mint aki szellemet látott.

-Ne menj!-kiáltotta,de még ő se tudta miért.

Ezt követően meglátta,hogy a pecabotja elkezdett mozogni.

-Na most megvagy háh! Elkezdte tekerni a pecabotot,bízott a sikerében,miközben majd felrobbant az erőlködéstől.

-Lehet még nem vagyok annyira erős,de hány kiló vagy te? Na nem baj,legalább,ha hazajön a bátyó eldicsekszek veled!-mondta nevetve.

Mi alatt a pecabottal küszködött,egy dombról egy másik saiyan kisfiú tekintett le rá,tág szemekkel,csodálkozva,látszólag kíváncsi volt a végeredményre.A fiú a pecabottal végül sikeresen fogott,viszont nem azt amire számított.Fogása,egy ősrégi saiyan páncél volt,ami már tönkrement,és használhatatlanná vált.Ekkor mindenhonnan nevetés tört ki,az arra járó falusi saiyan-ek mind csak gúnyosan nevettek rajta.Egy nagyobb rangban lévő saiyan katona is tanúja volt a jelenetnek,aki így szólt:

-Mi van tökfej ,csak nem unod magad? Ha van időd,néha fogj valami olyasmit is,ami használható.-nevetett gúnyosan.

-A fiú erre válaszolt.-Várj csak,egy nap felülmúlom mindannyitok,és akkor meglátjuk ki a tökfej!

-Persze,persze.-válaszolta a katona,és a többi falubélivel együtt oszlani kezdtek,és mentek a dolgukra.Egyedül a dombon álló fiú nem ment egy lépést sem,amit észre is vett,a feldúlt részben szomorú fiú.

-Mi van?! Te is nevetni akarsz? Tessék,nyugodtan! Ha akarod harcolok veled! 

-Nem.-Válaszolta a dombon álló fiú.-Minden nap,itt vagy,és látom egyedül pecázol,látom,hogy mindenki,kinevet,de én azt kívánom,bár a helyedben lehetnék.

-Ki vagy te? Miért lennél a helyemben,hogy nevessen mindenki rajtad is?-kérdezte tőle a pecázó.

-A nevem Lennon. Én vagyok a király fia,a trónörökös,és én nem engedhetem meg magamnak a kikapcsolódást,mint más korombeli.Nap mint nap edzenem kell,vagy értelmetlen dolgokat hallgatnom,amik elvileg számítanak a bolygót illetően.

-Miért figyelsz engem?-kérdezte a fiú tőle.

Lennon: És,te miért jársz ide minden nap pecázni? Nem úgy néz ki,hogy boldog vagy a bőrödben.

-Nos mivel egyedül te nem nevettél ki,csak ezért válaszolok.Nincsenek barátaim,egyedül a bátyám van,aki réges rég eltűnt,a mai napig nem tudni hova.Ő volt aki hitt bennem csak,vele edzettem,és vele is pecáztam,ez volt nekünk a harcon kívül az egyedüli kikapcsolódás.Viszont ő már nincs itt . 

Lennon: Várjunk csak,edzettetek? Erős vagy?-mosolyogta el magát,lelkesen közbe.

-Miért nem tesztelsz le?-válaszolta a fiú.

Lennon: Rendben van,de először is,hogy hívnak?

-Ha legyőzöl,elárulom a nevem Lennon! Hercegecske,ne becsülj alá,én is keményen edzettem!-közben ravasz mosoly,került arcára.Én leszek a legerősebb harcos!

Lennon: Akkor gyere,mert még nem ismerlek,de már is elfáraszt a sok dumád!

-A fiú szemei kidülledtek,és hevesen Lennon felé repült ütést előkészítve. Lennon mosolygott,és elhajolt a fiú ütése elől,épp egy felütést akart mérni a fiú gyomrára,de a fiú eltűnt előle.