Egy mondhatni átlagos kilencedikes srác vagyok, Elf a nevem. Új iskola, új emberek....rémisztő. Próbáltam megnyílni pár embernek az évfolyamból, de mindenki egyfolytában csak elutasított. Teljesen oktalanul. Volt egy lány, Flowerleaf. Oda meg vissza vagyok tőle. Bárcsak kölcsönös lenne. Ő mindig olyan kedves velem. Úgy érzem, rá mindig számíthatok.
~hétfő~
A szokásos már megint suli gondolattal keltem. Gyorsan felöltöztem, fogat mostam és kikaptam egy gyrost a hűtőből reggeli gyanánt. Út közben elnyamnyogtam, de észrevettem hogy már megint késésben vagyok. Begyorsítottam, és így beértem a harmadik órára. Apropó, egy vicces sztori a gyrossal kapcsolatban: egyik ebédszünetben, Flowerleaffel álltunk a Tesco mellett, és épp ettem a gyrost, mikor véletlen Flower hajába köptem. Flower mikor észrevette, nagyot felnevetett, és utána megölelt. Nagyon meglepett, teljesen elpirultam. Na vissza a jelenbe. Mikor beértem a terembe, mindenki furán nézett, de ezt már megszoktam. A belsőhangom szerint azért néznek mert irigyek és tudják belül, hogy szebb vagyok náluk. Nem akartam egoistának tűnni de hát értitek. Alig volt hely, így beültem Onecent mellé. Onecent az a fiú, akivel a legjobban kijövök az egész évfolyamból. Mindig meghallgat, és érdekli ami velem történik. Beültem mellé és már kezdődött is az óra. Művtöri volt, így senki nem figyelt oda az órára. Ennek oka az, hogy borzasztóan unalmasan adja elő a tanár. Szokásosan elővettem a mobilom és már készültem volna meginvitálni Onecentet egy játékmenetre, mikor észrevettem hogy elaludt. Alig bírtam ki hogy ne túrjak a hajába, de végül nem sikerült uralkodnom magamon. Onecent erre kinyitotta a szemét és rám pillantott. Teljesen megbabonázott. Aztán elmosolyodott és visszaaludt.Eddigi szereplők kinézete:
Elf:
Flowerleaf:
Onecent:
YOU ARE READING
A csendes fiú
RomanceOsztálytársak vagyunk, mégse láttam még őt igazán. Nem láttam boldognak, se szomorúnak. Se önmagának. Mégis vonzódok hozzá. Túlságosan is.