love has no limit | hakricvin

I

-meg tudod csinálni-suttogta haknyeon, majd a terem kilincsére tette a kezét. már a második évét kezdte ennek az egyetemnek a történelem szakán, viszont még csak most szerzett tudomást az lmbtq+ klub létezéséről.  a szórólap, melyet a hirdetőtábla előtti kupacból vett el, már labdaszerűvé gyűrve pihent bal kezében. nem szeretett emberek között lenni, főleg ha nem ismerte őket, azonban attól sokkal inkább félt, hogy még senkinek nem mondta el, nem az ellenkező nemhez vonzódik.

végül nagy levegőt vett, és lenyomta a kilincset. az ajtó nyílására a teremben tartózkodó kilenc ember odakapta a fejét, ő pedig egy pillanatra lefagyott. szerette a figyelmet, amennyiben a figyelők szó alatt a barátait értjük; jelen pillanatban azonban nem a barátai voltak azok, így a figyelem csak megbénította. valószínűleg látszódott rajta, hogy mennyire pánikol, hiszen a következő pillanatban valaki elé lépett.

-hak! szia! nem is tudtam, hogy jössz. ha mondtad volna, akkor jöhettünk volna együtt-juyeon volt az, akinek hatalmas mosolya egy pillanat alatt nyugtatta meg haknyeont. a fiú  harmadéves volt építészmérnökin, és egy közös barát által kerültek közel egymáshoz.

-oh szia! jaj, hát igazából én sem tudtam. sőt, igazából erről az egészről nem tudtam. csak láttam a szórólapokat meg minden, és akkor gondoltam miért ne-magyarázta, miközben kínosan malmozott az ujjaival. kissé felengedett juyeon jelenlétében, de még így is eléggé feszült volt.

-rendben, akkor gyere csak, ülj le! még nincs itt mindenki, szóval egy kicsit várni kell-mondta juyeon, miközben egy székhez vezette haknyeont. a többiek csak rámosolyogtak, de látták, hogy még nem igazán érzi "otthon" magát, így leginkább csak visszatértek ahhoz, amit haknyeon belépése előtt csináltak.

mivel nem igazán figyeltek rá, haknyeonnak volt ideje végigszemlélni a tagokat. nem ismerte mindegyikőjüket, de néhányuk arcát be tudta lőni valahová, szakot viszont aligha tudott volna párosítani hozzájuk. ott volt kim sunwoo a barátjával, ji changminnal, lee chaeryeong, choi jisu és kim younghoon. három ember neve semmiképp nem akart eszébe jutni, így csak remélni tudta, hogy lesz valami bemutatkozás dolog az elején.

még legalább tíz percet ültek magukban, haknyeon leginkább csak juyeonnal beszélgetve ez idő alatt. nem sokkal később elkezdett beszivárogni a többi tag is, akik között egy nagyon ismerős arcot szúrt ki. úgy tűnik ez a személy is felismerte őt, pontosabban őket, mert vigyorogva indult meg irányukba.

-haknyeonie! hát te? nem is mondtad, hogy jössz-mondta jaehyun, majd miután összeborzolta fiatalabb barátja haját, lehuppant juyeon ölébe. lee jaehyun volt haknyeon legjobb barátja, mióta egyszer alsóban haknyeon magára öntött egy doboz csokis tejet, jaehyun pedig, mint lelkiismeretes harmadikos, odaadta neki a csereruháját. ők ketten azóta elválaszthatatlanok, juyeon pedig akkor került a társaságukba, amikor jaehyun egyszer a semmiből bejelentette, hogy randizni megy, ne várják meg ébren. haknyeon és chanhee persze, mint legjobb barátok, kötelességüknek érezték, hogy kövessék, nehogy valami elmebeteg elrabolja. ebből persze az lett, hogy lebuktak és ők ketten lettek kikiáltva elmebetegnek, jaehyun pedig egy hétig nem állt szóba velük.

-oh hát.. én sem. mármint, csak most láttam, hogy ez egyáltalán van, és tudod, meg azt sem tudtam, hogy te jársz, mert soha nem mondtad, és akkor igen, most itt vagyunk-hadarta haknyeon, láthatóan feszülten. tudta, hogy pont nem egy ilyen helyen kéne attól tartania, hogy valaki elítéli, azért aki, de mégsem volt képes megnyugodni. mi van, ha valaki meglátja, és valahogy visszajut a családja fülébe? 

-hé nyugi, nem azért mondtam. nem baj, ha nem akartad elmondani. sőt, ha szeretnéd, miután innen kimegyünk, úgy csinálok, mintha ez az egész soha meg sem történt volna-simított végig jaehyun haknyeon karján. látta, hogy a fiú kissé pánikba esett, így minden tőle telhetőt megtett, hogy megnyugtassa.

-jaj, dehogyis, nem kell, csak... nem haragszol? amiért nem mondtam el?-kérdezte haknyeon, és úgy nézett legjobb barátjára, mint egy megsebzett kiskutya. 

-életem, dehogy haragszom! miért haragudnék? a te döntésed, hogy mikor és kinek mondod el. viszont meg kell mondjam, meg vagyok sértve! hah, még hogy haragudni! azt hittem ennyire legalább ismersz már, de csalódnom kellett-mondta jaehyun, majd egy sértődött arckifejezést produkált, haknyeon pedig felnevetett. sőt, még juyeon is megeresztett egy mosolyt. a két fiú mindig is nagyon szerette egymást, de ez inkább volt testvéri, mint romantikus. ezt juyeon is pontosan tudta, így soha, egy pillanatig sem zavarta a kettejük barátsága.

már legalább húszan voltak a teremben, viszont haknyeon legnagyobb meglepetésére, még mindig úgy tűnt, hogy várnak valakire vagy valakikre. már így is elég sokan voltak ahhoz képest, hogy az egyetemre járók legalább fele nem is tud az lmbtq+ klubról. még legalább negyed órát kellett várniuk, mire újra nyílt az ajtó, és egy éjfekete hajú fiú lépett be rajta. nagyon úgy nézett ki, hogy mindenki rá várt, hiszen ha nem is csendesetek el teljesen, de rámosolyogtak és rá fordították figyelmüket bizonyos mértékig.

uhm hey :) it's been a while,,,
őszinte leszek, majdnem három hónapja letöröltem a wattpadet, szóval amikor azt mondom, hogy ezt az ffet a fiókban terveztem hagyni, cseppet sem túlzok. sőt, ezen időszak alatt a tbz-t sem követtem igazán 😶
viszont !! van itt két ember, akiknek... eléggé rossz barátja voltam az elmúlt hetekben (hónapokban). és hát ők obviously jobbat érdemelnek, szóóóval, ezúton szeretnék tőlük elnézést kérni. (igen, tudom, írni nekik egyszerűbb lett volna, de a sok olvasatlan megijeszt, és nem merek nekik visszaírni,,,) nem igazán mennék bele annak a részleteibe, hogy miért is vonultam/vonulok el ilyen gyakran az emberiségtől, mert tbh még én sem vagyok 100% biztos az okában, illetve inkább privátban osztanám meg majd veletek, de remélem ez a rész megenyhíti a lelketeket, és visszafogadtok 🥺 anyways,,, i love you both <333 lemonyas_ eriggislvr

also,,, fogalmam sincs, hogy hány részes lesz összesen a történet, mert már majdnem 9000 szó meg van írva, de konkrétan semmi lényegi nem történt még, és a felosztással is bajaim vannak... az első részben mind a három főszereplőnek fel kellett volna tűnnie, viszont úgy csak az ennek a résznek a hossza megszaladta volna a 3000 szót 🥲 utána csak két főszereplővel sikerült lecsökkentenem 2000 szóra, de az is soknak tűnt, így végül egy 800 szavas, egy főszereplős verzió került publikálásra 🤕  remélem azért így is tetszeni fog 🤍