Utam az árnyak közt ...

2. rész

- Aa Sharingan!

A Yamanaka birtok egyik házában, a kintről érzékelhető dolgok ellenére - mivel már javában éjfél volt - nem csend és béke honolt. A család egyetlen tagja sem aludt Akirán kívül. Nyilván nem csak egy problémájuk volt. Azt, hogy mennyire voltak sokkos állapotban, emberi mértékekkel elég nehéz lenne kifejezni. Elvégre. Itt van egy 4 éves gyermek, kiről nem sokan tudnak és akik mégis, azok eddig abban a hitben éltek, hogy Yamanaka. Ami persze félig igaz is volt, ám Akiránál - valószínűleg a düh miatt - most az Uchiha vér sokkal feltűnőbb volt. Mielőtt elájult volna izzó sharinganja tisztán látható volt szobája félhomályában is. Yamanaka Yoko édesanyjának és édesapjának még hitetlenkedni sem volt idejük, hisz mindegy az, hogy honnan vannak a vörös szemek, az biztos tiltott dolog lehet. Hajnali négy óra tájékára, jutottak csak el a magyarázkodás végére.

- Szóval, ha jól értem. Uchiha Yashiro, mivel megtudta, hogy lányotok született, nem engedte, hogy hozzáköltözz? - kérdezte hitetlenkedve és egyben összefoglalva a helyzetet Akira mamája. Yamanaka Katashi és Kiyoshi - a nagyszülők - világéletükben zsémbes természettel rendelkeztek. Kiyoshi egész nap a konyhában tevékenykedett, a ninja élet számára olyan idegen volt, mint egy egérnek az, hogy macskára vadásszon. Ha egyszer elszakadt a sütés-főzéstől, akkor vagy a kertet gyomlálta, vagy morogva nézte az ablakból az utcán játszadozó gyerekeket, közben a pokolra kívánva őket. Katashi pedig, mint férjként, mint édesapaként és nagyszülőként is csapnivaló volt. Az egyetlen dolog amihez ért - így majd 70 évesen - az újság olvasás és az életről való bölcselkedés. Nem kell ahhoz zseninek lenni, hogy valaki megállapítsa, fiatalabb korukban sem voltak mintaszülők. Viszont most, hogy egyetlen lányuk előállt egy ilyen problémával, mint a sharingan felébredése, idegesebbek voltak, mint valaha. Az, hogy az Uchihák mind ugyanúgy néztek ki, az előre - még szinte születésük előtt - kijelölt férjeknek és feleségeknek volt köszönhető. leginkább érdekből házasodtak és nem szerelemből. Nyilván Yashiro megszegte e szabályt, viszont arra nem gondolt, hogy egy fiú helyett, akiből erős harcos lehet, egy lány fog születni. Persze, most már vannak a világon kunoichik, nem is kevesen, de azokban az időkben, még elenyésző volt a számuk. 

- Igen, anyám. Hiába magyarázkodtam neki, meg sem hallgatott. - mondta a földet pásztázva Yoko. Akira ébredezni kezdett, az őt körülvevő zajra. Nem értette a veszekedést. 

- Mi történt? - kérdezte ártatlanul. A felháborodott nagyszülők mindennel megvádolták amivel lehetséges, ő pedig egyre jobban össze volt zavarodva.

- Te mocsok kölyök!

- Minden a te hibád!

- Ha nem lennél minden könnyebb lenne! 

Sorra kapta az átkokat a fejére. Szeme már könnyes volt, és kifejezéstelen arccal meredt maga elé. Ezután a furcsa este után minden csak még rosszabb lett. Akira ki se mehetett az udvarra, egész nap a sötét, ablak nélküli szobájában gubbasztott és csak olvasott. Mivel az edzést most egy időre fel kellett függeszteni, inkább az elméleti résszel volt elfoglalva. A chakra típusokról tanult, különböző jutsuk kézjeleit nézegette és átolvasta a shinobik történelmét. Értelmes gyerek volt ő, ezt többször is bebizonyította. A legsikeresebb alkalom az volt, mikor kilopódzott a nappaliba és ki tudott nézni az ablakon. Nem igazán látott már jó ideje természetes fényt. Mikor viszont felült a párkányra és gondolkozóba esett, mindenre visszaemlékezve, akaratlanul is aktiválta a már fejlesztett két tomoe-s sharinganját. Arról viszont fogalma sem lehetett, hogy ezt két kíváncsi szempár is figyelemmel kísérte az utcáról. Ez a két személy nem volt más, mint Uchiha Itachi és Uchiha Sasuke, kik éppen nevetgélve sétálgattak és csak a vakszerencse hozta úgy, hogy megpillantották. Amíg Sasuke szemügyre vette Akirát - hiába volt még csak négy éves, fiúból volt - az idősebb fivér csak a sharinganokat pásztázta. Tudta, hogy a Yamanaka klán birtokán vannak és még világéletében nem látta ezt a lányt, pedig szinte minden Uchihával találkozott már egyszer és Akirának nem is voltak meg azok a tipikus Uchiha vonásai. Az egyetlen, ami ismerős volt neki az a hajszíne. Miután aznap a két testvér hazaérkezett, a vacsoránál beszámoltak édesapjuknak, aki a klán vezetője is volt egyben. Fugaku másnap össze is hívott egy gyűlést. Ott pedig mindenre fény derült, Yashiro bevallotta a félrelépését, hisz neki felesége is volt. Száz szónak is egy vége, ez esetben egy kérdés maradt, mégpedig az, hogy mit csináljanak. Végül arra jutottak, nagyon erős lehet a gyermek, ha ilyen korban felébredt a doujutsuja, ezért pedig az apja magához veszi. Ez fél év múlva meg is történt. Csak sajnos nem minden alakult úgy, ahogyan kellett volna...

Na hellóka. Rég elkezdtem ezt a könyvet és nem is folytattam. Akik kíváncsiak voltak a folytatásra, azoktól elnézést kérek, hogy csak most sikerült kirakni a kövi részt. Hát ez is egy nagyon rövid fejezet lett, de ezentúl jobbak lesznek. Ezt a könyvet minden héten csütörtökönként fogom frissíteni.

Baibai!❤