Wang Yibo egy született maffia. Kiskorában a szülei hamar meghaltak, rejtélyes körülmények között. Ezután árvaházba került. Ott ismerkedett meg legbizalmasabb barátaival, név szerint; Zhou Yixuan-nal, Kim Sungjoo-val, Li Wenhan-nal és Cho Seungyeon...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Wang Yibo csak pár órája regisztrált egy randi oldalon, és máris kezdte az egészet megbánni. Összeráncolta a homlokát, és egyik barátja, Yixuan felnézett a laptopjából.
- Ilyen arccal ne csodálkozz, ha mindenféle alak megrohamozz.
- Ja. Hülye voltam, hogy rád hallgattam. – azzal a lendülettel lökte el magát az asztaltól, és felállt, hogy a legközelebbi pulthoz lépjen és töltsön magának egy pohár vizet.
- Amióta ismerlek, sosem láttalak ennyire kétségbeesettnek. Történt valami? – kérdezte tőle kíváncsian és hátradőlt a székében.
Yibo egy percig csak bámult maga elé, mintha csak felidézné mi történt vele az elmúlt 24 órában. Egy átlagos napját töltötte a városban. Kedvenc motorjával volt és megállt egy park előtt. Sosem vallaná be másnak, de szeretett néha ott tölteni egy kis időt. Nézni a családos embereket, akik a jó időben lejöttek sétálni a gyerekeikkel. Megnyugtató látvány volt még számára is, aki hírből se ismeri a család szó fogalmát. Egészen addig sosem érezte magát olyan zavarban attól, amit átélt. A parkban ült egy padon. Előtte rohangált néhány gyermek. Fogócskáztak. S az egyik figyelmetlen volt, és megbotlott az ő hatalmas lábában és orra esett. A gyermek azonnal sírni kezdett. Ő pedig ijedten hajolt le a gyermekért, hogy felsegítse a földről. Néhány arra sétáló idős házaspár megjegyezte; nézd, milyen fiatal apa! Biztosan rosszat tett a fia, és azért sír. – Hol lehet az anyja? – érkezett mögöttük egy kevésbé idős pártól. Zavartan nézett rájuk, majd a gyermekre, aki csak sírt és sírt, és belekapaszkodott a nadrágjába. Idegen szemekkel nézve, valóban olyan volt, mintha a fia lenne.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Ne sírj kisfiú! Hol van az anyukád? – kérdezte tőle aggódva, és felemelte a kezét, hogy letörölje az arcáról a könnyeket. Elfelejtette, hogy bőrkabátot viselt a motor miatt, és ezzel csak azt érte el, hogy még jobban szétkente a könnyeit az arcán. Ekkor már páran körül is állták őket, és ettől csak még tanácstalanabb lett, aztán egy kellemes férfihang szólalt meg, közvetlen mögötte.
