Az első örökös

Bevezető rész

Szép utolsó nyári hetek voltak, mikor mindenki későn kelt és nyugodtan megreggelizhetett a konyha asztalnál. Sarah is így tett reggel fél 10 kor nagy nehezen kikászálódott az ágyból, felöltözött valami kissé melegebbe, mert már kezdett hűvös lenni a közelgő őszi idő miatt. Már nemsok ruhája volt gardrobba csak direkt olyanokat hagyott meg, amik jók lesznek ez alatt a két hét alatt a költözéskor. Most Rosában lakott a legjobb barátnőjénél Emilynél. Befogadták mikor a szülei meghaltak 14 évvel ezelőtt. Supportban éltek egy boldog családként mikor egyik este autó balesetet szenvedtek hazafelé jövet egy barátjuktól. Saraht akkor is Emilyékre bízták és náluk volt a baleset idején, így mivel nem volt gyámja befogadták. Azóta itt él velük és már szinte a családjának tekinti őket hiszen sok éve velük él.

Mielőtt Sarah lesietett az emelet csavart lépcsőjén még bekopogott Emilyhez aki általában sokkal tovább alszik, mint Sarah.

◇

Emily hangos kopogásra ébredt, de nem is kellett kinyitnia a szemét, hogy tudja ki az. Még félálomban volt de úgy kiabált ki csukott ajtón:

- Már ébren vagyok, ébren vagyok csak hagyd abba- ha mégegyszer kopogni mer azon az ajtón leütöm, gondolta magában Emi.

-Gyerünk siess még reggeliznünk kell utánna pedig össze kell még pakolnunk.- kiabált vissza Sarah.

Emi komótosan kikelt az ágyból fokozottan ügyelve a lassúságra, amit Sarah kifejezetten viccesnek tartott mindig. Ezután felöltözött és kiment a fürdőbe megmosni a még fáradt arcát, hogy felfrissítse. Megállt a tükörnél és mint mindig most is elcsodálkozott, hogy mennyire hasonlít a legjobb barátnőjére. Kijött a fürdőből, ő is lesétált a hosszú csavart lépcsőn. A konyhában már Sarah előkészített két tányért tele műzlivel. Általában majdnem mindig ezt ették, de ha nem is ezt akkor zabkását.

A szokásos reggeli és tennivalók után elindultak dobozokba csomagolni azokat a dolgokat amik még bent voltak és a készeket kirakni a Jeepbe amivel majd elmegy az új házba.

-Ez a kép olyan régi, de annyira szép, emlékszem mikor készült éppen akkor tartottatok karácsonyi partit- mondta Emi szomorú mosollyal az arcán a képet nézve amin Sarah a szüleivel van még 5 évesen.

-Igen ez az egy képem van róluk mióta eljöttem Supportból veletek, meglep hogy emlékszel arra karácsonyi partira hiszen olyan régen volt már és olyan kicsik voltunk.

-A szüleidre és arra a partira mindig emlékezni fogok, hiszen ők voltak a második családom.

Miután visszagondoltak erre a csodálatos és egyben szomorú emlékre, készen lettek a pakolással és minden bent volt az autóban. Sarah már tegnap elköszönt Emi szüleitől, mert most üzleti úton vannak és nem tudtak itt lenni, de megígérte nekik hogy küld képeket és írni fog amint tud.

- Nem is tudom hogyan fogom én kibírni ezt 4 évet nélküled- Sarah szorosan átölelte Emit és nyomott egy puszit az arcára.

-Hát én sem- mondta Emi és ő is elköszönt.

Sarah beszállt a kocsiba és kihajtott a feljáróról, Emi még hallotta a kerekek súrolódását az aszfalttal és remélte, hogy minden rendben lesz az úton.

◇

Sarah közel 2 és fél órát utazott mire Supportba ért, a város külseje felé haladva befordult egy kis kanyarba amihez egy felfuttatott rózsfüzér alatt vezetett az út. Emlékezett erre gyerekkorából és melegség öntötte el a szívét.

( majd benne lesz a további részekbe, hogy milyen a ház és milyen volt mikor beköltözött)