Az első örökös

1. fejezet

Egy új élet, egy új iskola gondolta ezt Sarah aki most kezdett a Művészeti Gimiben. Előtte könyvelőnek tanult de rájött, hogy az a szakma nem neki való, inkább rajzol, mint hogy matekozzon.

Mikor belépett az iskolába a hatalmas fehér ajtón és meglátta sok embert majdnem elmenekült. Megkereste a tanárit, bemutatkozott aztán útbaigazítást kért, hogy hol találja meg az újdonsült osztályát. Mielőtt beért a terembe vett egy nagy levegőt és csak utána nyitotta ki az ajtót. Mikor belépett mindenki felkapta a fejét és vagy 30 szempár bámult rá egyszerre. Megint vett egy mély levegőt aztán végignézett gyorsan mindenkin. Voltak ott szemüvegesek, látszólag félénkek, vadócok de akik elöl ültek öten ők voltak a legfurábbak. Fogalma se volt róla, hogy ők miért mások mint a többiek csak érzett valamit bennük ami más. Kicsit beljebb ment a teremben és leült a leghátsó padba. A tanár szélesen mosolygott rá és valószínleg az elöl ülő furcsa lány rokona lehetett mert nagyon hasonlítottak. Félbeszakítva gondolatát megszólalt a furcsa nő:

-Kedves diákjaim ő itt az új tanulónk, Sarah! Legyetek vele kedvesek.

Sarah éppen arra gondolt, hogy kiugrik az ablakon és a lakásáig meg sem áll mikor az egyik furcsa fiú hátra fordulva rá nem nézett. Vagy 2 percig így néztek egymásra amikor a fiú mosolyogva elfordította a fejét és újra a papírlapja fölé hajolt.

◇

Ez a nap is elég unalmasnak tűnik gondolta ezt Jack, de amikor ő belépett a terembe akkor úgy érezte, hogy minden egy perc alatt meg fog változni. Ahogy végig nézett mindenkin és ahogy állt ott az ajtóban az felettébb tetszett neki. Amikor leült a hátsó padba és elkezdett valamin nagyon erősen gondolkodni, akkor Jack hátrafordult és belenézett a világoskék szemébe ami kicsit az átlátszó tengerhez hasonlított. Aztán megnézte a hosszú fekete egyenes haját és kissé telt vörös ajkát, végignézett az arcvonásain, mindent megfigyelt rajta aztán mikor már eleget nézte és letudta róla venni a szemét akkor visszafordult az asztal fölé és azon kezdett el gondolkodni, hogy hogyan rajzolja le a tengerkék szemű lányt.

◇

Véget értek az órák és Sarah végre örült , hogy haza mehet a kis lakásába, ahol minden a megszokott és nincsenek új arcok. Ahogy sétált hazafelé nézte a házakat, a szépségüket, a hibáikat. És elgondolkodtatta ez, hogy vajon ő is hibás? Mikor hazaért kinyitotta az ajtót és belépett. Levette a hosszúujjú felsőjét és lerakta a kanapéra. Készített magának egy tál müzlit és felvitte a szobájába az asztalra. Mint mindig most is elfelejtett egy üveg vizet hozni magának ezért visszament, elővett egy üres vizespalackot és megtöltötte vízzel. Mikor már a lépcső felénél járt valami furcsa erőhullámot érzett és kicsit megremegett a keze és majdnem elejtette az üveget. Nem tudta mi volt ez , ilyen eddig sose fordult elő vele. Kicsit megijedt de ezt a paranoiájának tudta be, mert mostanában elég sokszor érezte úgy, hogy figyelik. Úgy döntött nem törődik vele és felsietett. Leül, az íróasztalához és elővette a rajzolós füzetét. Két percig gondolkodott, aztán arra jutott, hogy lerajzolja a furcsa fiút az osztályteremből aki mély nyomot hagyott benne. Elképzelte az arca vonalát, a sötétbarna haját, a vörösesbarna szemét, az izmos karját. Mikor végzett, a felettébb érdekes képzelgéseivel, rájött, hogy már le is rajzolta.

-Mi van velem? Miért rajzolgatok vadidegen fiúkat?- kérdezte önmagától Sarah.

De erre a kérdésre még öt órával később se jött rá. Készített még ezalatt a röpke öt óra alatt még pár rajzot aztán arra jutott, hogy elmegy fürdeni. Bement a fürdőszobába és kinyitotta a csapot. Miután beállította a forróságot, kiment és összepakolt, utána pedig be ült a jó meleg fürdőkádba. Becsukta a szemét és maga elé képzelte a furcsa fiú nyakában lógó nyakláncot a rajta lévő gyűrűvel. Annyira ismerős volt, és ekkor jött rá, hogy a szülei nyakában is ilyenek voltak. A szülei emléke mindig felzaklatta, mert ez olyan volt neki mint egy nagy pofon. Ha visszagondolt a szüleivel töltött időkre mindig feltörtek a könnyei, ezért inkább elrejtette őket a szíve legmélyére ahol sosem bukkannak elő (remélhetőleg). Miután kijött a fürdőkádból és bebujt a pizsamájába ,ami igazából egy hatalmas póló volt, befeküdt az ágyba. Nagyon hamar elaludt és ugyanarról az erdőről álmodott amiről már sokszor előtte.

◇

Jack miközben hazafelé mentek egész végig csak a lányra gondolt. Annyira megfogta benne valami, hogy nem figyelt oda mikor Erika kérdezte.

-Figyelsz te rám egyáltalán?-szólt már Erika harmadjára is.

- Bocs, kicsit máshol jár az eszem.

- Az új lány az ugye? Amikor belépett valami furcsa érzés fogott el. Különös volt, de biztos csak a szépsége miatt.

-Te is ugyanolyan szép vagy Eri, ne aggódj így is mindenki irigykedik rád. Az új lányra visszatérve igen nekem is valami hasonló fura érzésem volt.

-Ne gondolkodj ezen annyit Jack, majd megismerjük és akkor már nem is lesz furcsa érzésünk -mosolyog szélesen Eri.- Nézd mindjárt otthon vagyunk, imádom ezt az ösvényt, örülök hogy megcsinálták nekünk.

Az ösvény egészen a házig húzódott. Ahogy a sűrű lombok között besütött a napfény és rávilágított minden egyes növényre, eszméletlenül gyönyörű. Amikor bementek a házba Jack elment zuhanyozni, aztán edzettek egy kicsit utána pedig vacsoráztak. Jack mielőtt elment aludni bement Lily szobájába és nyomott egy puszit a homlokára. Lily Jack huga, fiatal még, de ő így is erős és bátor. Ő még csak vörös vértes, de ha így halad akkor fel fog kerülni Jack-ékhez fekete vértesnek. Jack visszament a szobájába, de nem tudott aludni csak feküdt és elmélyült a gondolataiba, melyek Sarah felé kalandoztak. Olyan érzése volt mintha a lány hozzá tartozott volna vagy éppen hozzá fog tartozni. Egyszer csak egy erdőbe találta magát, nem volt ott semmi csak a magas zöldlombú fák. Körbevette a fákat sűrű szürke köd, olyan mintha szavakat suttogott volna amiket nem értett. Mintha a szavak amiket suttogott különböző nyelvekből álltak volna össze. Valami elszaladt a fák között vagy legalább is egy árnyékot látott. Utána futott de csak a sűrű ködöt látta amin nem látott túl. Előre lépett vagy öt lépést mikor megbotlott egy gyökérbe és térdre esett. Hirtelen felfigyelt egy zajra ami nem jött messziről, mintha futott volna felé valaki, most már gyorsabb volt az a valaki és a körvonala is látszódott, hosszú csontos teste volt a bordái és a csípőcsontja kiállt ugyanúgy mint az arccsontja a szeme parázsként világított. Egy dárdát tartott a kezében amit felé emelt és elhajítani készült. Egyszer csak a dárda repült felé, hallotta suhogást még így messziről is mintha különleges képessége lenne a hallás de sose hallott még ilyen messziről semmit se. Mielőtt a dárda eltalálta volna a feje kellős közepét egy kéz a semmiből elkapta a dárdát. Mintha várt volna rá, hogy meg kell fognia a szúró harci eszközt, a kéz kecses volt, a hosszú ujjak némelyikén található volt egy-egy gyűrű, de a gyűrűsujján egy éjfekete karikagyűrű látszott. Jack feljebb emelte a fejét és látta az ugyanolyan éjfekete derékig érő hajat ami puhán omlott a vállára mintha csak egy modell lenne akinek éppen most állították volna be a frizuráját egy fotózáshoz. Mikor Jack -hez fordult és a dárdát lejjebb emelte, hogy nehogy megszúrja vele Jack-et ekkor rápillantott tengerkék szemével és azt mondta „fuss" anélkül , hogy látta volna száját, mert el volt takarva a hosszú bokáig érő kabát kapucnijával. Ekkor meglendítette a dárdát és elhajította olyan pontossággal mintha egész életében ezt gyakorolta volna. Egyenesen a lény szeme közé talált. Ezt az egyet látta mielőtt futásnak eredt és megint, meg nem botlott egy öreg fa gyökerében. Hirtelen felült az ágyban, zihált és csurom víz volt trikója. Néhány percig meredten nézett maga elé, s csak utána mozdult meg, hogy bemenjen a fürdőszobába egy törölközőért és megtörölje vele az arcát. Miután belenézett a tükörbe és molyan erővel szorította a mosdókagylót, hogy belefehéredtek az ujjbegyei. Ez az álom nem hagyta nyugodni, hosszú idő óta most álmodott elsőnek.

Úgy érezte muszáj lerajzolnia azt amit látott különben nem tud rájönni a titokra, hogy ki ez a nő és miért volt az álmában.