Distant Words

Distant Words 2.

Sziasztok! Először is, Boldog Új Évet kívánok Nektek! :) Meghoztam a Måneskin fanficem második részét :) Remélem, tetszeni fog nektek.

2.

A kora tavasz forró nyárba fordult, és mielőtt elkezdődtek volna a fesztiválok, a zenekar úgy döntött, hogy kibérelnek egy házat, és neki állnak az alkotásnak. Szerencsére már nem volt rajtuk akkora a nyomás, mint az első lemez előtt, ezért reménykedtek benne, hogy munka közben lesz idejük szórakozni is, nem mintha a közösen eltöltött idő már magában nem jelentette volna azt, hogy biztosan jól fogják érezni magukat.

Amikor Ethan kinyitotta a ház ajtaját, az első dolog, ami feltűnt neki, az, hogy hallja a saját lélegzetvételeit, és a cipője kopogását a járólapon. A többiek csak másnap fognak megérkezni, de ő hamarabb leutazott vidékre, mert a családja aznap indult a portugál nyaralásukra, és nem látta értelmét otthon maradni. Ebben a bérelt házban legalább volt egy nagy kerti medence. És csönd... Akkora csönd, ami hatalmas áldás volt valakinek, aki nyolc testvérrel nőtt fel. Talán éppen ez alakította ki nála az introvertáltságot. Az, hogy sosem tudott egyedül lenne a saját gondolataival, pedig nagyon szeretett volna. Úgy gondolta, tökéletesen ellesz egy napot a többiek nélkül, bár hazugság lett volna azt állítani, hogy nem várta őket. Tavasz óta Damianoval újra olyan volt a barátságuk, mint régen, még az előtt a buta kis csók előtt a klubban. És most már több közös titkon is osztoztak, ami ha lehet, még erősebbé tette a kapcsolatukat.

Amint lepakolta a táskáját az egyik hálóban, az első dolga az volt, hogy benézett a hűtőbe. Elégedetten vadászotta ki a házi készítésű rizottót, amit reggel a ház tulajdonosának édesanyja, egy hetvenes aranyos néni készített, és megígérte, hogy hétvégén is beugrik főzni rájuk. Amikor megebédelt – délután négy órakor –, úgy döntött, hogy a dobfelszerelése híján muszáj lesz valami más szórakozást találnia, ezért összedobott egy mojitót és egy könyvvel a kezében kiült a medence partjára.

Olvasott egy ideig, aztán megszólalt a telefonja, és vigyorogva nyitotta meg Victoria képét, aki egy új szerelésben fotózkodott a tükör előtt. Neonsárga zakó, és egy fekete csipkemelltartó.

Vic (16:47): „Szép napot, ribik. Mit gondoltok erről?"

Dam (16:51): „Azt hiszem, egy pillanatra kiégett a szemem..."

Thomas (16:52): „Áramszünet esetén sem leszel láthatatlan"

Vic (17:02): „Kérlek, Ethan, egy tisztességes véleményt, ha lehet. Benned van minden reményem."

Vic (17:49): „Ethan!!!"

Ethan (18:14): „Victoriás. Sziporkázó. 10/11"

Írta egy kicsit késve, de annál lelkesebben vigyorogva. Aztán megérkezett Victoriától válaszként egy szívecske. Ethan rágyújtott egy cigire, és máris érkezett egy újabb üzenet, de ezúttal nem a zenekar közös chatjébe.

Dam (18:16): „Már a háznál vagy? Mondd azt, hogy nem faltad fel az összes rizottót!"

Ethan (18:17): „Még nem ettem meg mind..." – gépelte be a sejtelmes választ. Pontosan jól tudta, hogy Damiano képes lenne ölni a házi, tökéletesen elkészített rizottóért.

Dam (18:17): „Ezt meg hogy érted????!!!!"

Ethan (18:20): „Még nem vacsoráztam, de ebédre nagyon finom volt... hm, arra gondoltam, biztosan megértenéd, ha nem tudnék ellenállni, és megenném az adagodat"

Dam (18:21): „Nem, nem érteném meg. Én a helyedben nem viccelődnék ezzel."

Ethan (18:22): „Miért, mi lesz akkor, ha nem hagyok neked?" – kérdezte szemtelenül, miután elnyomta a cigit.