Ma korán keltem ( kinek mi a korán), a reggel nyolc óra szerintem még korán van, mivel a Nap még nem bocsájt olyan nagy világosságot a Földre. Elvégeztem a reggeli teendőket: cigi, kávé, wc. Szerintem minden felnőtt ember így kezdi a napot, de akadhatnak kivételek.
Kávét szürcsölgetve végig böngésztem a netet, de semmi említésre méltót nem találtam.
Zuhany, nem hideg, de nem is forró vízzel. Utánna még egy kávé. Lassan közeledik az idő, hogy elinduljak a rabszolga telepre, ahol most azt sem tudni, hogy mi vár a hozzám hasonló alacsony rangú rabszolgákkal.
Az ember ott ül a buszmegállóban és várja a buszt. Sok féle gondolat cikázik a fejében. Jobb volna, ha a busz lerobbanna valahol, és neki nem sikerülne bejutni a munkahelyére. Vagy egyáltalán elindulnia sem kellett volna.
Ha már a buszmegállóig eljött, akkor már miért ne szálljon fel a buszra.
A nagy munka undor meglátszott a darabszámon is, mert a norma felét sikerült csak legyártanom.
