A mai napom egy kicsit sűrűbbé vált, mint a tegnapi, mert délelőtt elültettem a cherry paradicsom magokat és a cseresznye paprika magokat. Utánna készítettem gyújtóst. Tudniillik fával tüzelünk és a hasított fa magától nem gyullad meg, csak ha előtte vékonyabbak gyújtunk be. Most kávézok. Lassan készülnöm kell a munkáva.
Ami azt illeti, a munka kedvem még mindig nem tért vissza, de remélem egy fokkal jobb lesz, mint tegnap.
Megint ülök a buszmegállóban és azon kattog az agyam, hogy miért is vagyok itt. Erre magyarázatot más nem adhat, csak én és csak is én. Talán a munka véget? Vagy kedvelem azokat, akikkel együtt szenvedek a munkahelyemen? A fizetés végett biztosan nem, mert az nem világi összeg, mert abból jó, ha a fontos dolgokra jut.
Ezen hiába is gondolkodom, jó választ nem fogok találni.
