"Szenvedj egy kicsit te is"
* Egy hét múlva *
- Már megint reggel van... - zsörtölődtem, miután kikapcsoltam az ébresztőórámat.
Felültem. Nem sokat aludtam. Gondolataim folyamatosan a kórházban történtek körül jártak. És Naoki körül.
"Kómában van még? Ha már felébredt, hogy van? Mennyire emlékszik? Vajon megutált, amiért elrohantam? "
Nem tudtam szabadulni ezektől a kérdésektől. Felelősnek éreztem magamat, de tudtam, hogy az esetleges következő találkozáskor mindegyikre választ kapok.
Szerettem volna minél előbb látni Naokit és nem is.
Féltem.
Féltem, hogy soha többé nem akar velem találkozni, és hogy teljesen elvadítottam magamtól egyetlen ostoba, meggondolatlan cselekedettel.
*
Kétségeim közt vergődve hagytam el a nappalit. A bejárat felé vettem az irányt, mikor az az ismerős, éles fájdalom újra belehasított az arcomon húzódó vágásba, amely azóta sem gyógyult.
Kezemet a ragtapaszra nyomtam, térdre rogytam, szemeim könnyben úsztak.
Fájdalmam közepette feltápászkodtam, s nekidőltem az ajtónak.
Vér áztatta át a kötést, amely eddig hasznosnak bizonyult.
Mondhatni már hozzászoktam ezekhez a rohamszerű rosszullétekhez, azonban a körülöttem élő emberek minden ilyen alkalommal kórházba akartak vinni, holott nem volt rá semmi szükség.
Folyton aggódtak.
Mindig mellettem akartak lenni, vigyázni rám. De én nem erre vágytam.
Egy valakit akartam magam mellett tudni, aki jelenleg teljesen elérhetetlennek bizonyult számomra minden szempontból.
Legalábbis, ezt gondoltam.
- Naoki... - suttogtam elhaló hangon.
Beletellt egy kis időbe, míg teljesen összeszedtem magam.
Sosem vártam el senkitől, hogy a segítségemre siessen. Hozzászoktam már ahhoz, hogy egyedül vagyok. Hogy nem foglalkoznak velem. Hogy mindenki csak bánt. Emiatt nem esett nehezemre megoldani ezt a problémát sem.
Viszont a szívemben lakozó hiányérzettel nem tudtam mit kezdeni.
Hiányérzet? Több volt az annál. Sokkal több...
*
Az osztályterembe belépve kedvem csak rosszabbodott.
Mióta összevesztünk Norieval, azóta lenéztek, összesúgtak a hátam mögött, kinevettek.
Kórházba került osztálytársam 2 hete nem volt iskolában. Azóta...
Teljesen összeomlottam... Tanulmányi eredményem romlott, viselkedésem megváltozott. Magamba fordultam, Ayumihoz se beszéltem, pedig az aggódó lány majd' összetörte magát, hogy mosolyt csaljon komor arcomra.
STAI LEGGENDO
With And Without You /SZÜNETELTETVE/
Storie d'amoreMit jelenet az, hogy ha egy fiú heteró? Hogy csak a lányokat szereti, igaz? Akkor hogy képes egy másik srác megbolodítani Yuut, aki határozottan vallja, hogy nőpárti? Olvass bele és megtudod, hogy alakul kettejük kapcsolata. Hogy lesz az őszinte u...
