Csak az enyém (Tanjiro x Muzan)

1. rész

"Bátyus!" Kiálltja a fekete hajú kisfiú, és ráugrik a bátyja hátára

"Rokuta! Legyél óvatosabb!" Kiáltott rá az anyja

Kie odament Tanjirohoz, és levette a kisfiút a hátáról.

"Inkább segíts nekem főzni, jó?" Kérdezte kie a kis Rokutát, aki persze bólogatott.

A kisfiú imádott segíteni az anyukájának. Persze ezt mind a legidősebb bátyjának köszönheti. Mikor Rokuta már elég nagy volt hogy lehessen tanítani, egyértelműen tanjirot kérte meg az anyja hogy tanítsa a kisfiút.

Tanjiro persze teljesítette anyukája minden kérését, mivel már apukájuk elhunyt, így senki sem tudott segíteni az anyjuknak. Ezért persze Tanjiro vállalta a feladatot. Nem csak azért, mert ő volt a legidősebb, hanem hogy példát mutasson kis testvéreinek.

"Tanjiro megkérhetlek valamire?" Kérdezte az anyja

Tanjiro egyből odanézett és válaszolt

"Persze, bármire" mondta és elmosolyodott

"Le tudnál menni a faluba eladni néhány faszenet? Tudod majd mennem kéne vásárolni, de nincsen egyenlőre annyi pénz." Mondta kie

"Persze, persze nem kell megmagyarázni, tudom hogy milyen az anyagi helyzetünk." Mondta Tanjiro és eltűnt a mosoly az arcáról. De nem sokáig, mert anyukája adott egy puszit a homlokára.

"Lassan indulnod kéne. Nem kéne megvárni, míg le megy a nap." mondta kie

"Ki megy hova?" Kérdezte egy kislány

"Oh Hanako....csak leküldöm Tanjirot a faluba" mondta Kie

Erre a kislánynak felvirul az arca

"Hadd menjek én is!! Hadd menjek én is!! Tanjiro, mondd hogy mehetek!!" Mondta Hanako izgatottam

"Bocsi Hanako de ne-" erre valaki félbeszakította Tanjirot

"Jól hallottam hogy a faluba mész? Kérdezte Takeo. "A faluba? Ó, ó én is menni szeretnék!!" Kiáltotta Shigeru

"Gyerekek, ti nem mehettek. Nagyon lejt az út lefelé, és csak hátráltatnátok a bátyátokat" mondta kie, ahogy próbálta meggyőzni a gyerekeket

"Akkor majd cipel minket" kiáltotta be Rokuta boldogan

Erre Takeo visszaszólt neki.

"Ennyire bolond vagy? Nem bír el minket egyszerre, amúgy is csak két karja van!" Kiáltott vissza Takeo ingerülten

Rokutát ez nagyon megbántotta. Ő csak felvetett egy szerinte jó ötletet erre így leszólják. És mivel nem tudott mást tenni, sírni kezdett.

"Takeo! Így végképp nem mehetsz! Kérjél bocsánatot!" Mondta Kie, aki éppen felvette Rokutát a karjaiba

*sóhaj*"oké....bocsánat Rokuta nem akartalak megbántani..mondta Takeo, aki aztán ott állt válaszra várva.

Miközben mindenki erre az incidensre figyelt, Kie intett Tanjironak, hogy induljon

Tanjiro persze vette a lapot, és halkan elindult az ajtó felé.

Mikor kiért, bepakolta a hatalmas kosárban a jó sok faszenet. Vállára dobta a kosarat, és elindult a falu felé. De persze valaki megállította

"Bátyus, hova mész?" Kérdezte Tanjiro legidősebb húga

Tanjiro megfordult, és elmosolyodott.

"Ah Nezuko. Te hol voltál egész délután?" Kérdezte Tanjiro

"Anya nem mondta? Vad gyümölcsökért mentem." Válaszolt Nezuko és közelebb lépett a bátyjához.

Gyorsan átölelte a fiút, és megkérte hogy vigyázzon magára.

Tanjiro bólintott egyet és elindult. "Hamarosan jövök!" Kiálltja még vissza

____________________________________

'Végre itt vagyok' gondolta magában a fiú, és beljebb ment a faluba.

"Jó napot Tanjiro!"

"Oh, jó hogy jöttél!"

"Szia Tanji, hogy van a család?"

Mindenki üdvözölte Tanjirot a faluban. Már nagyon jól ismerik egymást, és kb mindenkivel jó a kapcsolata. Ez persze megkönnyítette a dolgát, ha el kellett adnia valamit, mert mindenki akart segíteni a családnak. Vagy egyszerűen szükségük volt a dolgokra. Ez a bizonyos dolog legfőképpen faszén volt. De lehetett sima fa is.

____________________________________

"Huhhh...ez aztán jó volt...ennyi faszenet eladni! Komolyan. Eladtam az összeset amit hoztam." Mondta halkan a fiú, ahogy ment fel a hegyen

'Jól elfáradtam....ezek után jöhet egy jó kis pihenő' gondolta magában

Ahogy ment fel a meredek hegyre, többször is megállt kisebb pihenőkre. Ilyenkor mindig elfogta egy furcsa érzés. Mintha fogyna az ideje.

De miért kéne sietni?

Lement a nap, de a ház már nincs messze.

Akkor miért érzi így magát?

Ahogy Tanjiro folytatta a sétát, hirtelen megérzett egy förtelmes szagot. Hirtelen nem tudta hogy mi az, de kis idővel rájött.

"Ez....ez vér!" Kiáltotta magában a fiú. Eldobta a kosarat ami a hátán volt. Úgy is csak hátráltatná. Miután levágta a kosarat a földre, teljes erővel futott a ház felé.

Próbálta nyugtatni magát, hogy ez biztos csak valami félreértés, vagy esetleg hogy nem az ő házukból jön ez a szag. De tévednie kellett....

Mikor megérkezett a ház elé, teljesen lefagyott..nem hitt a szemének....az egész családja.....mi történt?...vér volt mindenhol...Tanjiro ott imádkozott magában...próbálta elhitetni magával hogy ez csak egy rémálom....

DE EZ NEM AZ...