7. rész

52 4 5
                                    

Mikor visszatértem az erődömbe, egyből megkerestem a két démonomat akikre a fiút rábíztam.

Benyitottam a szobába, és a szemeimmel a fiút kerestem. Gyorsan meg is találtam. A kis vörös hajú a falnak dőlve aludt. A 2 démon, akikre rábíztam őt, pedig együtt kártyáztak. <nagyon fura látvány volt>

A kettes démonom felnézett, és jelzett a mellette lévő hármasnak, aztán egyszerre meghajoltak előttem. Gondoltam, nem szentelem meg őket a figyelmemmel, ezért hát inkább elindultam a fiú felé.

A fiú elé érve lehajoltam, és karjaimba vettem a kis mozdulatlan testét. Vele a karjaimban, elindultam az ajtó felé.

-Majd takarítsatok fel..és vigyétek magatokkal azokat is." Mondtam a 2 démonomnak, akik közül az egyik megszólalt; -Mester Muzan, ez itt a fiúé." Mondta udvariasan az egyik.

Megfordultam, és kimentem a fiúval a szobából.

Átvittem a saját szobájába és letettem az ágyra. Betakartam, és adtam egy puszit a fejére. Most inkább nem kötöttem fel a kezeit. Úgy éreztem, hogy nincsen rá szükség.

Vetettem még egy pillantást a fiúra és egy önelégült mosoly ki is ült az arcomra, amint megláttam a nyakörvet amit rá raktam. Jól nézett ki rajta.

Mielőtt elhagytam volna a szobát, biztonság esetére az ablakokat bezártam és amint kimentem, az ajtót is.

_______________________________________

-Tanji-chan olyan érdekes, nem?" Kérdezte Douma, mire Akaza ránézett és csak bólintott

-Vajon mit akarhat vele a Mester?" Kérdezett újra Douma, bár inkább magától kérdezte, mint a démon társától

Douma hirtelen felállt és az ajtó felé indult.

-Hát, én akkor megyek is. Majd találkoz-"

-Nem mész te sehova, max akkor, ha a seprűt hozod." Szólalt meg Akaza, már ő is a lábán állva

Douma sóhajtott egyet majd lehajtott fejjel ki sétált az ajtón. Kb. 3 perc múlva vissza is tért a kettes démon, egy seprűvel, ráadásul még egy felmosóval is.

-sóhaj-

-Na kezdjünk neki"

_______________________________________

Már 5 óra eltelt és az egész erődben hulla csend volt. Tanjiro békésen aludt, a démonok pedig küldetéseken voltak a szabadban.

Muzan éppen a 'családjával' volt, a szerető apa szerepét játszva. Amíg a 'felesége' főzött, ő addig a 'kislányával' játszott. Apró fából készült figurákkal, leginkább pónikkal játszottak. Igen, kicsit kínos érzés volt, mivel sohasem csinált még ilyet de a céljára gondolva minden olyasmi érzés elszállt és a vágyakozás töltötte be a szerepét.

Bárcsak az övé lenne már az a virág. Akkor nem kéne már bújkálnia és azt csinálhatna amit akarna, ráadásul akkor amikor akarja.

-Drágám? A ma estét tudod velünk tölteni?"  Kérdezte a 'felesége', miközben a vacsorát készítette.

Muzan lassan felemelte a fejét és ránézett, majd válasszolt.

-Sajnálom, de nagyon sok mun-"

-Kérlek apuci! Kérlek aludj velünk! Nagyon hiányzol.."  Kiáltott fel hirtelen a 'kislánya', eldobva a játékát és könnyes szemekkel az 'apjára' nézve.

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Jun 25 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Csak az enyém (Tanjiro x Muzan) Where stories live. Discover now