Sötét van, Nem látlak!

𝐇𝐚 𝐄𝐧𝐲𝐞́𝐦 𝐬𝐞𝐦, 𝐬𝐞𝐧𝐤𝐢𝐞́ 𝐬𝐞𝐦

𝐇𝐚 𝐄𝐧𝐲𝐞́𝐦 𝐬𝐞𝐦, 𝐬𝐞𝐧𝐤𝐢𝐞́ 𝐬𝐞𝐦
-𝐀𝐳 𝐢𝐝𝐞𝐠𝐞𝐧 𝐯𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚𝐞𝐦𝐥𝐞́𝐤𝐞𝐳𝐞́𝐬𝐞-

Sosem gondolkoztam azon, milyen érzés a szerelem. Egyesek szerint leírhatatlan, de ezt mindig túlzásnak gondoltam. Szerintem, sok ember nincs tisztába azzal hogy a szerelemnél van egy sokkal erősebb érzelem is. A megszállottság, amikor valami vagy valaki a rögeszmédé válik és képtelen vagy akár egy pillanatra is nem gondolni rá. Ha nem látod, nem tudod csodálni őt akkor teljesen kétségbe esel.
Ahogy a kávézó ajtaján beléptem, a kis csengő a fejem felett jelezte, hogy új vendég érkezett. Néhány ember kíváncsiskodva hátra fordította fejét, de a többség el volt veszve abban amit éppen csináltak. A dolgozók sürögtek a kávé gépek és a kiszolgáló pult között, néha egy forró kávét állítottak össze, máskor vissza szaladtak a vendéghez hogy fel vegyék a rendelésüket.
Beálltam a rövidebb sorba, és türelmesen vártam ahogy én jövök a sorba. Előre pillantottam a pult mögött álló lányra, és akkor láttalak meg először. Hajadon csillogott az ablakon beszűrődő napfény, és ujjaidal beletúrtál így selymes hajad hátra simult, és néhány tincs előre esett ahogy beszéltél. Hallottalak, ahogy arról kérdeznek hogy melyik a kedvenc kávéd a menüről, te pedig gondolkozás nélkül mondtad hogy a fahéjas karamellás össze állítást imádod.
Amíg elkészítetted a kávét az előttem lévőnek, egy pillanatra se bírtam levenmi a tekintetem rólad, figyeltelek, megfigyeltem minden mozdulatod, szokásod, reflexed.
Az egyenruhádon lévő név céduládra pillantottam és leolvastam a becses neved. Avery.
"Mit adhatok?" - mosolyogtál rám egy fáradt de mégis életvidám mosollyal.
"Egy karamella krémes fahéjas latte-t kérek szépen."
Ezúttal már kezembe az általad annyira imádott kávéval sétálok ki az ajtón, és az út túloldalára érve vissza pillantok a kávézó üveg ablakán, és még egyszer megcsodállak ahogy a következő rendelést veszed fel.
Igazán finom ez a kávé. Mondd csak, Avery, a férfiak terén is jó az ízlésed?
Már hetek teltek el a találkozás óta, ami elég nagy jelentőséggel változtatta meg az életem és mindennapjaim.
Minden szerdán és pénteken be mentem abba a kávézóba ahol dolgozol, hiszen csak ezeken a napokon voltál bent. Tudom, hiszen tudom a napirended. Szerdán pontban délben végzel, pedig 12:10ig tartanak az óráid de az utolsó órád egy olyan tanárral van aki elenged egészkor. Ezek után sietsz haza, az iskolától körülbelül tíz percre laksz, így ez a tíz perc előny jól jön ilyenkor. Otthon kapkodva felöltözöl az egyenruhádba majd egy másik táskába át pakolsz és elindulsz a kávézó felé, ahol 12:30-kor kezdesz. Egészen este nyolcig ott vagy ezen a napon, te zársz.
Miután munkába álltál, bemegyek és ugyan azt kérem amit hetek óta már, a fahéjas karamellás lattet, te pedig mosolyogva kiadod. Este nyolckor felmosol, és megszámolod a kasszát és bezársz. Mielőtt haza indulnál, egy másik munka társaddal beszélgettek kifelé jövet. Ez esetben egy férfival, vidáman mosolyogsz rá és végig simítod mellkasát. Oh Avery, bárcsak rám mosolyognál így.
Haza felé sétálsz én pedig ugyanazon az úton megyek amerre te, majd a házadhoz érve előveszem a telefonom és amíg bemész a házba úgy teszek mintha valami ügyet intéznék rajta. Szemem sarkából figyelem ahogy a lámpa feloltódik a nappalidban, és látom az árnyékod ahogy mozogsz a szobában. A házad egy családi ház, egy emelettel és Te mindig egyedül vagy benne. Mondd csak Avery, honnan van erre pénzed?
A mai egy pénteki nap, az iskoláddal szembeni boltból figyellek és várlak, de Te nem jössz. Már 12:15-öt ütött az óra, és ez az apró eltérés a többi napjaidhoz képést már elkezdte piszkálni az agyamnak annak a részét és amolyan aggodalom fogott el. Néhány pillanat múlva egy kocsi gurul a kapu elé, a volán mögött egy férfi ül, Te pedig abban a pillanatban ki szaladsz és vidáman be ülsz mellé. Összehúzott szemöldökkel figyelem ahogy elhajt és annyira furkálta az oldalam az a bizonyos érzés hogy már-már nem tudtam mihez kezdeni. Ki ez, Avery?
Szokásomhoz híven -most gyorsabb léptekkel, mint alapból - lépek be a kávézó ajtaján és sétálok feléd. Most nagyobb mosollyal mint alapból szolgálsz ki, ami rossz érzést kelt bennem.
Már hűvös volt az idő, amikor kiléptél és bezártad a kávézót, aminek oldalában álltam. Most lesz az első igazi beszélgetésünk.
Ahogy megláttál, kérdő tekintettel fordultál felém, de a mosolyod most sem tűnt el.
"Segíthetek valamiben?" - ajánlod fel halkan.
"Öö..igen. A telefonom lemerült és szeretném felhívni a haverom hogy merre van. Esetleg használhatnám a tiéd?" - próbálom határozattan kérdezni.
Először zavartan összeráncoltad a homlokod, de belenyúltál a farzsebedbe és mosolyogva oda adtad a telefonod. Magamban elejtettem egy megkönnyebbült sóhajtást, hiszen már a cél egyenesbe voltam. A telefonba beütöttem a saját telefon számom majd tárcsáztam. A farzsebembe dugott készülék azonnal rezegni kezdett, de a körülöttünk elsuhanó autók zaja elnyomta.
Pár kicsöngés után csalódottságot mutatva kinyomtam a telefont, majd töröltem az előzményt.
"Nem vette fel." - húztam el a számat. "De azért köszönöm."
Zavartan át vetted a telefont, majd lezártad és rám mosolyogtál. Arcodról leolvasva, nem ismertél fel engem. Bár azt aláírom, hogy naponta akár több száz vendéget is kiszolgálsz, így nem várhatom el hogy felismerj.
A következő pillanatban egy kocsi gurult be elénk, amit viszont én egyből felismertem. Arcod felragyogott és mintha ott se lettem volna, a férfihoz szaladtál aki kiszállt a volán mögül és egy hosszú csókra húzott oda téged. Kínosnak érezve a helyzetet szó nélkül sarkon fordultam és sietve hagytam el a helyszínt. A férfiak terén az ízlésed nem a legjobb, Avery.
Haza érve elmentettem a telefonszámod, arra az esetre ha a helyzet úgy adódna.
Az órák teltek, a napok hetekké váltak amik lassan hónapokká nőttek.
Az érzelmeim irántad csak fokozódtak, a megszállottság keveredett szerelemmel ami már-már annyira fájó volt hogy úgy éreztem, mostmár el múlt a türelmem és lépnem kell. Nem elégedtem meg azzal, hogy az iskoládtól a munkahelyedig, majd onnan hazáig csodállak és követlek, figyellek a házad kapujából. Úgy éreztem a lelkemet szét mardossa az az érzés, hogy nem érhetek hozzád és te sem hozzám érsz úgy, mint más férfiakhoz. Az elmúlt pár hónapban két férfi volt az életedben, és emiatt egyre inkább dühített hogy egyik alkalommal sem én voltam az.
A házad utcájában álltam, és vártalak. Az idő meleg volt, így nem esett nehezemre várni. Nem mintha hidegben más lett volna a helyzet.
Nem volt már újdonság, hogy férfiak hoznak haza, ez most sem volt másképp. Egy fehér BMW gurult be a beállóba, de nem szállt ki belőle senki. Az autót már felsimertem, még mikor megismerkedtél vele, utána néztem a férfinek és kiderítettem róla olyan dolgokat, amiket még Te sem tudsz. Gondolom arról egy szót nem ejtette neked, hogy miközben hozzád jár, a legjobb barátnőd is kúrogatja.
Egy kis idő után feltűnt hogy a kocsiból hangos zene szól, és rájöttem hogy egy hamar nem fogja senki el hagyni a járművet, így közelebb mentem egy kicsit hozzá, de bár ne tettem volna.
Az kocsi csomagtartójához érve lassan elmentem mellette, de nem a zene volt az egyetlen amit hallottam bentről hanem a Te nyögésed, Avery. Ledermedve álltam ott egy kis ideig, és mire észbe kaptam mi is történik pontosan, a mardosó érzés csak erősödött és úgy éreztem összeomlok belül, az agyamat elöntötte az vér és képtelen voltam gondolkodni.
Nem hagytál más választást nekem. Egy idő után, mikor rájöttem hogy nem lehetsz az enyém sosem, mert sosem vettél észre bármennyiszer jártam a munkahelyedre és rendeltem a kedvenc kávéd, te sosem figyeltél fel rám. Neked tényleg az olyan férfi kell, aki az autójában dug meg? Hát..akkor így játszunk. Ha nem lehetsz az enyém, senkié sem.
Lassan leülök melléd a puha fotelban, sírsz. Egy hét telt el az incidens óta és mégis most érzem magam Hozzád a legközelebb, pedig még csak nem is beszéltünk. Letörlöm a könnyeidet és megkérdezem miért sírsz itt, egy szórakozóhely kellős közepén.
"Ő, a Legjobb barátnőm épp a kiszemeltemmel smárol." - biccentesz feléjük.
Hát, úgy tűnik igazam volt abban hogy olyanokat tudok amiket Te nem. Tényleg a legjobb barátnődet is kúrogatja a te herceged. Mondanám hogy meglepődtem, de nem így van.
És pillanatokkal később megtörténik az, amire hónapok óta vágyok és a puha ajkaid a sajátomon érzem. Drága, drága Avery, ha ez hamarabb megtörténik, most nem lennél olyan szar helyzetben.
Egy órával később az ismerős úton a házad felé tartva végig gondolok mindent, újra.
Eszembe jut az első találkozásunk, de elmémet egyből elönti az az érzés amit hónapokig éreztem és érzek irántad. Tudod, még sosem voltam semmi és senki megszállottja, de te teljesen elvetted a józan eszem, és emiatt történik minden. Nem lennék képes mindent elölről kezdeni, és végig nézni ahogy más csávók karjaiban találod magad, és nem szeretném többé hogy levegőnek nézz. Nem bírnám elviselni ha mással lennél. Így hát, ha az Enyém nem lehetsz, másé sem leszel soha. Ezért kell most véget vetnem mindennek, de biztosítalak, hogy Én leszek az utolsó amit látni fogsz ezen a világon.