Szeretsz veszélyesen élni? Darmione F.F. 18+

~ És egyszer csak..(1)

~Hermione szemszöge~

Már ötödszörre olvasom újra ugyan azt az oldalt, de feleslegesen mert semmit sem jegyeztem meg belőle. Mi a fene van velem? Máskor elég, ha csak átfutom a sorokat, de most képtelen vagyok koncentrálni

-Minden rendben? huppant le mellém Harry.
-Persze.
-nyugi ez csak az első órád volt legközelebb biztosan jobban fog menni.
- csak ne a mardekárosokkal legyünk összevonva. Fintorogtam

- Hát attól tartok egész évben velük kell egy levegőt szívnunk. de Mione menni fog ez.

-jól mondja Harry. jelent meg közben Ron is. Csak legyél határozottabb. és akkor nem lesz gond.

-köszi srácok, hogy ennyire bíztok bennem, de valljuk be, ha Malfoy nem segített volna még mindig ott ülnétek.

- legalább végre hasznossá tette magát. hány év is kellett hozzá? gondolkozott el Ron
- Hat. (segítette ki Harry)

Erre már nem mondtam semmit csak óvatosan a szembe levő asztal felé pillantottam. majd összeráncolt szemöldökkel néztem végig a Mardekároson ahogy egy könyv mögé bújva olvasást színlel.

-Szerintetek eltévedt? suttogta Ron amikor kiszúrta a szőkét

- Remélem a beadandóját csinálja. néztem rá újra. De ekkor a fiú is felnézett. majd tekintetét belefúrta az enyémbe
_______________________________
Draco: látom én érdekesebb vagyok, mint az két idióta bár megtudom érteni
Hermione: szállj ki a gondolataimból!!
Draco: te bámulsz
Hermione: csak furcsa volt, hogy itt vagy.
Draco: ja szoktam olvasni elég durva mi?
Hermione: nem így értettem. és mit olvasol?
Draco: Azta! hat év alatt egyszer sikerült felkeltenem Granger érdeklődését.
Hermione: egyszer és utoljára
Draco: egyépként fogalmam sincs.
_______________________________
Ekkor véletlenül elnevettem magamamt. Azt hittem Harryéknak nem tűnt fel, de sajnos nem volt ekkora szerencsém mert Ron kérdően nézett rám.

-ŐŐŐ  eszembe jutott, hogy a szobámban hagytam pár cuccomat. pattantam fel majd mindent begyűrtem a táskámba.

-Mione!! jól vagy? kiáltott utánam Harry

- persze. villantottam felé egy biztató mosolyt

Miközben a folyosókon sétáltam magamban többször is elátkoztam a Mardekárost.

-sajnos hatástalan
-Hagyj békén! fordultam hátra idegesen
- attól tartok az nem fog menni. mert már megláttalak
-Mit akarsz tőlem?
- téged. jött mellém. Vigyorogva
- Sajnos ez nem fog menni. szóval keress más elfoglaltságot
-Hé, ragadta meg a karomat

- Malfoy Mondtam már. Szállj le rólam! néztem mérgesen a szemeibe miközben megpróbáltam kiszabadítani magamat a szorításából.

-Jobb lenne, ha befejeznéd végre az ellenkezést Granger! (nyomott neki a falnak).

-Mit. Mit csinálsz? csuklott el a hangom.

-Csak egy kis ízelítőt adok. Suttogta a fülembe majd kezét a szoknyám alá csúsztatta és ujjait óvatosan végigsimította a combomon.

-Kelek. ne. Ne csináld...fordítottam el a fejemet, de meg sem hallotta.
- te nem vagy ilyen...néztem rá, amikor a szemeim már könnybe lábadtak
-ó, te nem ismersz eléggé Granger. ha akarnám itt helyben magamévá tennélek, de ennél jobban tisztellek.
- ezentúl jobban teszed, ha tartod tőlem a tíz méteres távolságot. toltam el magamtól és a torkához szegeztem a pálcámat.

- ez már nagyon eredeti, de a pofon jobban bejönne.(vigyorgott)
- miről beszélsz?
- még harmadikban... te voltál az egyetlen, aki bemert húzni nekem.
-megérdemelted! folyton görénykedtél Harryvel.
- ugyan már. az régen volt.
-de te mégis. emlékszel
-miattad! miattad emlékszek rá Mione! emelte fel a hangját hát nem érted? jött közelebb
-húzz el! most!! Kezdtem hátrálni.
-Oké.. tette fel védekezően kezét. Akkor ennyi?

Nem szóltam semmit csak  bólintottam.
- tch.. kár volt rád pocsékolnom hat évet mocskos  sárvérű. 
Mondta aztán szó nélkűl otthagyott.

Egy ideig csak bàmultam az eltávolodó alákjàt. Most valahogy....sokkal fàjdalmasabb hallani ezeket a szavakat a szájàból mint elsőbe.

Folyt.köv.