After you leave-Miután elhagytál

1.Fejezet (részlet)

"Kedves, TE!"

-Igy kezdeném a történetett, de ez nem csak róla fog szólni, az egy másik könyv türténete. Ez most arról fog szólni, hogy hogyanis ismertem meg önmagam.

A kilencedik osztály nyári szünetében ismertem meg 'ŐT', ahol dolgoztam. Akkor még azt sem tudtam, hogy mit is jelent a szerelem. Nem gondoltam volna, hogy Ő lesz az első.

Valamivel nagyon meg tudott fogni, talán a beszédével, mert vissza gondolva a külsejével nem nagyon..

Nagyon érdeklödőnek tünt, és én bele is mentem abba, hogy el menjek vele párszor, pedig nem szabadott volna mivel tiz év kor különbség volt közöttünk. Ahogy kezdtem jobban megismerni, úgy szeretem bele. Szép és jó is volt addig minden amig ott voltam, de lassan vége lett a nyári szünetnek és haza kellett jönnöm. Ő nem igazán akarta velem folytatni itthon..... amúgy Ő is ugyan ott lakott mint én, egy városban. Nagyon megszeretem és nem akartam, hogy elhagyon. Addig irtam neki, amig meg nem gyöytem, hogy legyünk együtt. -Bár a mostani eszemmel ezt nagy hibának vélem...

Egy kis idő után haza jött, de nem tartott sokáig. Ő olyan akár a faág, amerre fújja a szél arra dől. Miután eldöntötte, hogy ki lép az életemböl, én azután 4 évig szomorkodtam miatta.

-És megérte?- kérdem magamtól. -Hát k*rvára NEM!!!

Az elmúlt pár évem azzal telt, hogy mindenkinek a kedvére tettem csak azért, hogy az én kedvem is jobb legyen, de ez nem lett igy sajnos...
Egy mély zuhanáson mentem keresztül ez alatt a pár év alatt ... sokáig nem tudtam megtalálni a kapaszkodót . Nem tudtam találni semmi olyant ami kihúzott volna ebből a mely depresszióból és magányból. Nagyon sok zenét hallgatam, legtöbb mint szomorú volt és ez még mélyebbre tolt le.
Egy ideig szorozatokba es könyvekbe kapaszkodtam, de azok is mulandónak voltak.

 

Sokat olvastam az önfejlesztésröl és, hogy hogyan vészeljem át a nehéz helyzeteket, amin nap mint nap át kell menjek. Megtanultam azt, hogy ami a múltban történt azt már nem tudjuk meg változtatni csak elfogani és elengedni. Nem érdemes a múlton rágodni, mert nem a múlt a fontos hanem a jelen, amibe élünk. Énis rengeteg idöt töltöttem el azzal, hogy sirtam miatta, vissza akartam kapni ŐT. De amig én sirtam miatta addig Ő élte vigan az életét.
Egy párszor rá irtam, de hiábavaló volt, csak magamat bántottam vele.. lealjasitottam magama azzal hogy jöjjön vissza...

A jelenben kell élnünk, különben a múltban ragadunk.

Valószinüleg Ő ezt sohasem olvassa el.
De ha lehetne egy valamit üzeni neki az az lenne, hogy: -"Köszönök neked mindent, úgy a rosszat, mint a jót. Én csak azt kívánom neked, hogy helyetem is légy boldog akárkivel vagy most"-ÖRÖKKÉ szeretni foglak  és ég veled !!! "

Mióta el fogadtam, hogy ő mással boldog azzóta kicsit könnyebb. Akármit teszek vagy nem teszek csak magamnak ártok.
Sokszor vissza szoktam gondolni azokra az időkre, de már nem gyülölletel és haraggal, hanem szeretettel . Hálás vagyok és leszek neki sok mindenért.

A történetek leírása számomra olyan mintha egy napló lenne. Egy olyan napló amely egyben egy terápia is. A sok terhet le teszem lassan .

( következő fejezetben- bővebb es részletesebb történetek )