Oh Istenem miért büntetsz?
Miért egyből el nem tüntetsz;
Az érzések belülről marnak,
A szerelmem miatt a lelkem majd meghalna...
A fantáziám felemészt.
Megnem történt jelenet gondolataimban elvész,
Orcádon kívül másra nem tudok gondolni,
Még keserves jegyeimre se tudok koncentrálni.
Rádnézve hasam görcsöl.
Büntetés-e ez? Még nem döntöm...
Szánalmas érzés mely bennem kavarog,
Félek az érzést nem viszonzod.
Kételyeim fantáziámnál is rosszabb...
Úgy érzem lángot a szívemben a szél elfújja.
Dideregve várom hogy felmelegíts;
De karod nem nyújtod hogy segíts.
Hirtelen jött bizonytalanság mindig elmúl;
Mikor hozzám szólsz, s majd elnémulsz.
Bámulsz rám zöld szemeiddel,
Gondolataimat ezzel újból útjára engedve.
Mit gondol?
Szerinte szép vagyok?
Miért hallgatott el?
Valami rosszat mondtam?
S mintha gondolataimban olvasna,
Elmosolyodik, ohh a mosolya megér minden pénzt.
Majd jönnek a haverjai, s az én barátném.
Búcsúra sincs idő...
Eltávolodunk.
Mintha semmi sem történt volna.
Magunk útjára indulunk,
De gondolataim véled vannak tele.
Vajon te is így érzel?
Az Istenek szórakoznak velünk?
Talán Aphrodité új komédiája lettünk?
Siralmas, s dühöt vagyok.
Könny cseppjeim akaratlanul is megindulnak,
Felemészt
2021. Okt. 24
