Az új trainee (Minsung) [Befejezett!]

Találkozás

- Han? Han Jisung? Merre van Han Jisung? Ön következik! - kiabálta a titkárnő az ajtóban. 

- Megyek! - feleltem, és beléptem a meghallgatásra. 

Úgy két évvel ezelőtt kezdődött, hogy elkezdtem aktívan k-popot hallgatni, majd elhatároztam, hogy én is idol leszek. A szüleimet meggyőzni viszont nem volt egyszerű. Apám szerint ugyanis éneklésből nem lehet megélni, lennék inkább orvos vagy ügyvéd, akire büszke lehet. Anyám sem volt nagy segítség, ő azért ellenezte, mert nem akart kiengedni a kezei közül. De végül megegyeztem velük, hogy elengednek, ha jó lesz az érettségim. Ez sikerült, tehát így itt vagyok a JYP Entertainmentnél. 

"Ígéretes"- ízlelgettem magamban a bírók értékelését, amíg a tanulóknak szánt kollégium felé sétáltam. Még mindig nehezemre esett felfogni, hogy felvettek, tényleg ezt csinálom, és idol lesz belőlem. Hallottam ilyen-olyan pletykákat, hogy mennyire nehéz traineenek lenni, és milyen kegyetlenek a tanárok, de bizakodtam. Csak nem fogom olyan pocsékan érezni magam. 

A kollégiumban kijelölték a szobámat a második emeleten. Maga a helyiség nem volt nagy, de rendesen be volt rendezve, és bőven volt hely a holmimnak. Az egyetlen problémát az jelentette, hogy az emeletes ágy felső részén már feküdt valaki, egy nálam kicsit idősebbnek tűnő fiú, és elmélyülten olvasott. Amikor beléptem és becsuktam az ajtót, felnézett a könyvéből, elhúzta a száját és sóhajtott egyet. Gyönyörű, fényes, gesztenyebarna haja volt, szép vágású, mélybarna szemei és kecsesen íves szája. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy megigézve bámulom az arcát, míg ő kissé kelletlen várakozással telve mustrál engem. 

- Tudtam, hogy végül eljön ez a nap - tette le a könyvét egy újabb sóhaj kíséretében. 

- Milyen nap? - kérdeztem. 

- Az, amikor szobatársat kapok. Szerencsés voltam, hogy eddig nem kellett. Tudod, jobb szeretek egyedül lenni, de hát itt nem válogat az ember. Lee Minho vagyok - mutatkozott be. 

- Én Han Jisung. Örülök, hogy megismerhettelek. 

- Hm - volt a válasz, majd Minho látványosan visszatemetkezett az olvasmányába. Én kipakoltam, végigböngésztem a házirendet és az órarendemet, majd látva, hogy milyen korán kell reggel kelnem, inkább hamar ágyba bújtam. 

Másnap a sajátom és Minho ébresztője egyszerre szólalt meg, kisebb hangzavart okozva, így egyből kipattant mindkettőnk szeme. A fiú egész készülődés alatt szótlan volt, mintha ott sem lettem volna. Azonban időnként arra lettem figyelmes, hogy engem néz a szeme sarkából, de amint felé fordultam, elkapta a pillantását. 

Az első óra tánc volt, ahol kicsit elveszettnek éreztem magam, egészen addig, amíg három srác oda nem jött hozzám. 

- Szóval te vagy az új fiú, akit Hyun látott - ugrált körbe az egyikük, egy szeplős szöszi. 

- Lix, ezt most miért kellett? - nyavajgott a hosszabb hajú, nyilván a nevezett személy. 

- Jaj, te is tudod ám csinálni a drámát! - vágott vissza a szeplős. Kissé törten beszélte a koreait. - De hülye vagyok, még be sem mutatkoztunk. Az én nevem Felix, ő Hyunjin és Changbin - mutatott rá végül a harmadik barátjukra, aki pár lépéssel hátrébb állt, és egy picit bizalmatlanul méregetett engem. 

- Az én nevem Han Jisung. Te nem koreai vagy ugye? - kérdeztem Felixtől. 

- Ennyire látszik? - vörösödött el. - Ausztrál vagyok, igen. Csak tavaly érkeztem Koreába. 

- Szerintem cuki az akcentusod Felix - dicsértem meg, mire széles vigyor ült ki az arcára. 

- Nyugodtan szólíts Lixnek. Minden barátom úgy hív - mondta. 

A táncóra és összességében a többi óra is rémesen telt. Úgy éreztem, hogy semmit sem tudok, én vagyok a legbénább az osztályban, a tanárok szigorúak voltak, ráadásul istenesen megdolgoztattak minket. Mire este visszaértem a szobámba, már csak egy zuhanyra és egy jó kiadós alvásra volt erőm. Nem tudom, Minho hogyan lehet ilyen nyugodt és összeszedett akárhányszor látom. A fiúknak azért örülök. A kedves szobatársam roppant introvertált, én viszont társasági ember vagyok, így örülök az új ismerősöknek, pláne hogy Hyunjin és Lix láthatóan szeretik a drámát és a marhulásokat, úgyhogy jól elleszek velük.