Egyedül, halvány sötétben ült az üres szoba közepén. Magába roskadt, s már csak sírni akart. Kisírni magából mindent, mi bántja. Amit nem tudott megtanulni, amit nem tudott elmondani, amit nem tudott megérteni, amit nem tudott elfogadni, amit nem tudott nem utálni s amit nem tudott megszeretni. Azokat amelyek már nem része életének, s azokat, amelyeket szeretne ha az lenne, de nem lehet. A régi énjét, a félelmeit, a szabadságát, s a magányát. Azt, hogy valaki megértse őt, s ne akarja elengedni. Azokat kik elárultak, azokat kik elhagyták, azokat kik nem értették meg, s nem is akarták. Azokat, kik csak röhögtek egy jót rajta, majd porba tiporták. S mindazt, ami nem ő, pedig lehetne. Csak felejteni akart, nem tudni semmit, s mégis mindent. Hogy mi is pontosan a semmi, s mi az ami minden mégis. Mert a semmi is minden.... Minden ami nincs.
2022.01.12
