Ma reggel is az ébresztőm hangjára ébredtem. Bepakoltam a táskámba, majd felöltöztem. A szokásomhoz híven felvettem egy térdnadrágot és egy pólót. felkaptam a táskám, a gördeszkám és a kulcsom. Kimentem a lépcsőházba és bezártam a lakás ajtaját. Elindultam a suliba, mert a teremkulcs is nálam van, ezért én nyitom az ajtót. Beértem a suliba és megvártam a többieket. Mikor már egész sokan megérkeztek, összeszedtem az embereket akikről lemásoltam a házit. Mivel még nem csöngettek be, Domit körbe ülve beszélgettünk.
-Akkor elhoztad a deszkád?- Kérdeztem Domitól.
-Most nem. Felesleges úgyis csak a buszmegállóig megyek.- Válaszolt.
-Ezt miért kérdezed meg minden nap?- Érdeklődött Kiwi.
-Mer' nem kérdezhetem meg? Vagy mi?- Mondtam.
Ekkor megszólalt a csengő. Domi, Réka, Jázmin és én együtt elindulunk matekra. Útközben találkoztam Bencével. Bár általában csak odaintek neki egy sziával kísérve, sokszor gondolok rá. Amikor csak találkozunk a gyönyörű kék szemeire gondolok.... Vagy arra hogy épp milyen lehet az illata...
-Ádám! ÁDÁM!
-Ha?- Mi?- Mond?- Mi van?
-Túlmentél a termen. Mi van veled?
Szó nélkül ültem le a helyemre. Elkezdődött az óra. A tollam szerelgetésével töltöttem a időt. Sokszor szólt rám a tanár, mert nem írtam. Ezután már csak annak örültem, hogy a gondolataimba nem lát bele. Ha épp véletlenül figyeltem az órát, akkor kommenteket fűztem a tanár mondataihoz a legjobb barátomnak, Dominak. Így az óra is gyorsan eltelt.
*Csöngetés*
- Végre mehetünk.- Mondtam Jázminnak kifele menet.
- Ja.- kezdett el röhögni a reggeli fáradtság miatt.
Mikor visszaértünk a terembe rohantak hozzám a fiúk hogy segítsek megírni a puskájukat kémiára. Nem is kell mondanom mennyire tetszett hogy ennyi srác vesz körül. Kis idő után leültem melléjük és elkezdtem diktálni.
Mire a végére értünk a puskák megírásának, be is csöngettek. A labor előtt sorakozva vártuk a tanárt. Mikor megjött integettem neki. Tudni illik jó vagyok a tantárgyából így lazábban veszi velem az ilyen dolgokat. Bementünk és leültünk. Mindenki a megszokott helyére. 100%-ban látszik hogy ki az aki szereti a tantárgyat, az által hogy ki, milyen távol ül a tanári asztalhoz képest.
Azok a dolgok amiket szeretünk, gyorsan véget érnek. Így van ez a tanórákkal is. Ez egy ugyanolyan átlagos nap mint a többi. Gondoltam, amíg ki nem értünk a folyosóra. Utolsónak mentem ki, mint mindig. Ám most egy kis meglepetés várt az ajtó előtt. Bence. Megvárt. Lehet hogy mégis van esélyem nála.
-Hallod Ádám? Gyere már át valamikor. Segítened kéne.
-Miben?- Kérdeztem, egy lépésre állva tőle.
-Nem láttad a jegyeket? Ki volt vetítve. Bukásra állok és nagyon nem akarok bejönni nyáron pót vizsgázni!
-Persze! Át megyek ha akarod! Tudlak korepetálni.- Nagyon hülyén éreztem magam ez után a mondat után. Egy felől tudom hogy kihasznál...De másfelől van egy ürügyem ahhoz hogy közel legyek hozzá.
Lefagytam. Csak ő és én. Kettesben egy szobában. Senki más. Csak mi. Már a gondolattól is olvadoztam. Tudom hogy már pirulok. Szinte éreztem hogy átkarolja a kezem. Aztán elkezdi rángatni....Rángatni?
-Gyere már! Hányszor kell még szólni?- Kérdezte Domi rángatva a karom.- Elkésünk tesiről! Mozdulj már!
-Ha elengedsz, megindulok.- Tudom flegma vagyok, de ez tőlem normális. Így megkapom amit akarok. És ami működik az nem lehet rossz. Igaz?
Visszamentünk az osztályba a tesi cuccainkért. Lementünk sorakozni, és az osztály már el is indult a csarnok felé.
De jó... Már várom hogy kiderüljön a titkom, és elkezdjék takargatni magukat.
Elérkeztünk a tornaterembe. Miután átöltöztünk, kimentünk sorakozni. Az óra további része szenvedés volt. A tanár kb minden dologért ránk szólt. Ezen majdnem mindenki felbassza magát. De annyira, hogy az öltözőben biztos téma lesz.
Tudom gyökér egy dolog, de kihasználom az összes alkalmat. Ezt arra értem, hogy ha valaki ideges nem érdekli hogy mennyi ruha van rajta. Ezért amikor a fiúk üvöltöznek belebeszélek csak azért hogy odaforduljanak és láthassam az izzadt izmaikat. Meghalok értük...
A következő órán csak egy újabb fajta számolást vettünk fizikából. Ez a tantárgy számomra elég könnyű és szeretem is ,de elrontják azok a csoporttársak akik mindig hülyeségeket kiabálnak be. Idegesítenek.. Viszont legalább csak kettő órám maradt hátra. Egy irodalom és az énekkar. Irodalmon csak olvasgatunk, mert már év vége van. Az énekkaron sem történt semmi különös, csak átvettük a tavaji dalokat, meg egy-két újat.
Az érdekes dolog akkor kezdődött amikor hazaértem. Rám írt. Oké, tudom csak azt szeretné hogy segítsek neki. Attól függetlenül jól esik.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
El sem hiszem. Holnap át megyek hozzá. Végre megtehetem az első lépést.
