Végre odaértem. Leraktam a biciklim a kapu elé, és közelebb mentem. Már csak egy ajtó választ el a gyönyörtől. Éreztem, hogy a torkomban dobog a szívem, attól a gondolattól, hogy ma este neki is lesz valami a torkában.
Meghallottam a lépéseket-Amiket, Ó Istenem! De vártam!- és számoltam a másodperceket. Egy pillanat is úgy tűnt mint egy évezred. Végre....Végre meghallottam az ajtónyitódást.
-Szia Ádám! Gyere be!-Mondta.
Ekkor a szívem még hevesebben kezdett el verni.
Bementünk a szobájába, és ledobtam a táskám.
-Akkor kémia korep. Ugye?
-Aha.
-Jó. Akkor kezdjünk hozzá!
Adtam neki egy lapot amin különböző számolások voltak. A jobb oldalára ültem, hogy átkarolhassam a vállánál miközben magyarázok. Egy kis idő után megelégeltem, hogy nem történik semmi. A combjára tettem a kezem. Miután megsimítottam, hallottam hogy megállt a légzése egy pillanatra. Ezt mély, szapora levegővétel követte.
Elkalandoztak a gondolataim, mikor láttam, hogy teljesen elfordította a fejét. Esélyem se volt a szemébe nézni. Nem tudom hogy mi lesz a következő. Hogy most megver vagy megcsókol fogalmam nincs. Már nem is érdekel. Tudom hogy már semmit nem tudok visszacsinálni.
-Najó... Ez nagyon unalmas. Van jobb ötletem a ma estére. Gyere!-Erre a mondatra a reakcióm egy enyhe sztrók volt.
Megragadta a karom és a konyháig rángatott. Előhúzott egy széket az asztal alól, majd addig nézette fel rám amíg le nem ültem. Eztán lehajolt a fagyasztóhoz. Kíváncsian figyeltem hogy mire készül. Annyit láttam, hogy hátra néz rám és mosolyog.
-Tessék. Igyál!-Parancsolta, miután az asztalra csapott egy üveg whiskey-t .
-Keveset önts a poharamba. Én nem kérek sokat. Nem akarok lerészegedni.
-Kinek kell pohár?-Ez után felbontotta, és meghúzta.
Alig hagyott az üvegben. Egy kis pohárnyit. Pont ahogy kértem.
Le se tette az üveget az asztalra, hanem rögtön a kezembe nyomta. Nem tudom mi esett belém, bepánikoltam. Megittam a maradékot. Nem szoktam ilyen erősek inni. Egyből szédülni kezdtem, viszont annak köszönhetően, hogy kevés volt a mennyiség , hamar rendbe jöttem. Csak annyi volt a baj, hogy mire észhez tértem, már velem szemben ült és volt előttünk egy-egy felespohár. Meg se szólaltam, de már töltötte is bele a Gin-t.
-Mit csinálsz? Már mondtam, hogy nem akarok részeg lenni.
-Jaj, ne! Ez most azt jelenti, hogy egyedül kell meginnom? De nagy kár.-Mondta gúnyosan.
Csak ivott és ivott... Hiába volt rossz nézni, nem tudtam róla levenni a szemem. Kb. egy óra telt el. Már indulni készültem, de aztán kinéztem az ablakon. Az eső zuhogott, az ég dörgött, villám csapott le az utca végében. Ekkor karokat éreztem a derekam körül. Mikor hátra pillantottam, egy kék szempár nézett fel rám. A vöröslő arca csak úgy csillogott a holdfényben. Az ajkaira tekintettem, de ő nem szólt semmit. Csak nézett.
Próbáltam nem rá nézni, de nem tudtam levenni róla a szemeim. Egy darabig néztük egymást. Elmosolyodott. Elengedte a derekam hátrébb lépett és én odafordultam hozzá. még mindig nem szólt semmit. csak bámult rám, mintha akarna valamit. Akart is.
-Ugye nem akarsz máris menni?
-Indulnom kéne. Késő van na meg nem akarom végignézni ahogy behánysz.
-Maradj még!- Mondta, majd megfogta a kezeim és a szívére tette.
Nem jutottam szóhoz. Bevallom, ezt a tettét mérhetetlenül aranyosnak találtam. Annyira sok ideig nem szólaltam meg, hogy hátrébb lépett és húzni kezdett maga után. Egy pillanat alatt a hálószobájában voltunk. Lehuppant az ágyra és elengedte a kezem.
Már megint csak néz rám és nem csinál semmit. Megőrjít. Minden értelemben. A csendet nem, de a szemkontaktust megtörte. Enyhén szólva lejjebbi területeken kezdett el pásztázni. Ekkor már pontosan tudtam mit akar, de nem csináltam semmit. Visszanézett rám majd megint le. De ezalkalommal rátette a kezét a csípőmre, a fejét kicsivel a hasam alá. és úgy kezdett el nézni. Még mindig nem csináltam az ég világon semmit.
Tovább ment. Visszább húzódott és kigombolta a nadrágom. Megint elkezdett vigyorogni. Óvatosan előre csúsztatta az egyik kezét. Felsóhajtottam, erre ő kuncogott egy kicsit. Finoman lehúzta a cipzárt. Éreztem is az ingert.
KAMU SEDANG MEMBACA
A nagy ők.
NonfiksiA döntésképesség egy csodálatos dolog. Főszereplőnk viszont nem nagyon rendelkezik eme késséggel. Sem a titkai megosztásában, sem a szerelemben.
