𝙑é𝙡𝙚𝙩𝙡𝙚𝙣𝙚𝙠 𝙣𝙚𝙢 𝙡é𝙩𝙚𝙯𝙣𝙚𝙠

Tizenegyedik fejezet

|☁️Ava szemszöge☁️|

Reggel arra keltem fel, hogy egy kar ölel át hátulról én meg teljesen egy testhez vagyok ragadva. Először megijedtem, majd szép lassan eszembe jutottak a tegnap este emlékei, ahogyan Aidan megvígasztalt utánna pedig lefeküdtünk filmet nézni.

Szép óvatosan megfordultam, hogy ne ébresszem fel, hosszú szempilláival keretezett szemhéjai eltakarták szép szempárját, ajkai kissé elváltak egymástól, míg orrát néha felhúzta álma közben. Arca nyugodt volt és rettentő gyönyörű, igaz nem jön be nekem meg semmi, de azt el kell róla ismerni, hogy bármikor elmehetne egy modellséghez dolgozni.

Màr vagy 10 perce nézhettem, amikor hirtelen egy kék szempár bámult vissza rám. Hiába csuktam volna be a szemem, hisz már látta, hogy bámultam. Éreztem, hogy az arcomat elönti a pirosság, amire ő egy álmos mosolyt villantott.

-Na tetszik a látvány hermosa?- hangja még rekedt és egyben nagyon vonzó is. - Nem szeretem, ha bámulnak szépítő alvásom közepette, de számodra kivételt teszek te bámulhatsz amikor csak akarsz-mondja, majd rám kacsint.

-Én..én nem... nem is bámultalak.-nem hiszem el, hogy a hangom is most hagy cserben.- Ha tudni akarod most keltem fel én is. Csak hirtelen meglepődtem, hogy egy barom van az ágyamban, ezért bámultalak.-próbáltam menteni a menthetőt, de ez már lehetetlen volt hisz láttam rajta, hogy egy szavam se hiszi.

-Na és minden baromnak engeded, hogy ölelkezzen veled miután felkeltél?-eddig nem is éreztem kezét az oldalamon. Gyorsan odanyúltam és levettem magamról izmos karjait. Amikor már nem ért hozzám kicsit elkezdtem fázni azon a helyen, ahol eddig testünk érintkezett. Gyors kipattantam az ágyból, majd a fürdő felé menet kiszedtem a bőröndből pár ruhát a mai napra.

-Elmegyek mosdóba, te addig szedd össze magad aztán keressük meg a többieket-besiettem a fürdőszobába és magamra csuktam az ajtót. A csapra támaszkodva néztem magam a tükörben és gondolkodtam a történteken és hogy most mi fog történni. Nem akarom, hogy kínos legyen köztünk a dolog, de nem tudom hogy bele tudnék-e nézni a szemébe pirulás nélkül. Tamy-ért is aggódom, mert nem is tudom hol van, csak abban reménykedem, hogy legalább írt egy sms-t hogy jól van és hogy hol van.

Gyors fogmosás és arc mosás után felöltöztem és minden bátorságom és önbizalmam összeszedve kimentem a fürdőből. Aiden ekkor már teljes készen létben volt. Amikor észrevett zavartan elmosolyodott, majd kezével az ajtó felé mutatott.

-Mennünk kéne reggelizni és megkeresni a többieket mi hermosa.

-Remélem nincs bajuk.-lassan elindulok a kijárathoz ő meg nyomban utánam jön.

-Ne aggódj minden rendben van velük, Mark írt üzenetet, hogy Tamyval meg Ryannal ott maradtak a bulis faházban éjszakára is és hogy jól vannak. Írtam nekik, hogy most megyünk reggelizni, ők is jönnek.-nyugtatott az érzéki hangján. Erre csak bólintottam és folytattam az utat az ebédlőhöz.

Belépve az étkező épületébe azonnal kiszúrtam szőke hajú barátnőm a bátyámékkal és Markal. Szedtem magamnak reggelit és leültem az asztalukhoz Aidennel együtt.  Mindannyian aggódva néztek a tegnapi este miatt.

-Ne aggódjatok srácok jól vagyok tényleg. Hamar megnyugodtam.-nyugtattam meg őket.

-Utánnad mentem volna, csak Aiden mondta, hogy majd ő megy aztán esélyem sem volt tiltakozni. Később el is indultam, de akkor meg szóltak hogy James verekszik azzal a gyökérrel szóval odamentem segíteni, de Mark meg Ryan elintézte. Mondjuk meg is érdemelte az a szemét.-Tamy elkezdte ezután részletesebben elmesélni, hogy mik történtek még a buliban, amíg én a faházunkban amellett a fiú mellet aludtam, aki egyáltalán nincs semmilyen hatással rám.

Reggeli után az udvaron volt gyülekező, ahol bejelentették, hogy a mai program az lesz, hogy elmegyünk egy állatkertbe utánna pedig a tábor területén számháborúzunk. Eléggé megoszlottak a vélemények a programokkal kapcsolatban, de nekem egészen tetszettek, mivel szeretem az állatokat is és a csapatjátékokat is.