𝙑é𝙡𝙚𝙩𝙡𝙚𝙣𝙚𝙠 𝙣𝙚𝙢 𝙡é𝙩𝙚𝙯𝙣𝙚𝙠

Első fejezet

       Everything happens for a reason!
———

Épp Spanyolországba tartok a családommal, hogy egy kicsit kipihenjék magukat a szüleink, mi meg ne csak a telefonunkat nyomjuk otthon. Mondjuk nem vagyok ellene az egésznek, mert szeretek a családommal lenni, és kihasználom az időt amíg anyuék is velünk vannak. Alig vannak itthon, mivel van egy saját cégük és mindig utazniuk kell. Én általában addig Jamessel szoktam veszekedni, filmezni vagy csak beszélgetni és hülyülni. Szerencsére nagyon jó a kapcsolatunk, bár van egy idegesítő stílusa, mint a legjobb haverjának Ryannak. Őt is nagyon szeretem. Ha nem vele vagyok, akkor legtöbbször Tamyval, a legjobb barátnőmmel, már alsós korunk óta barátnők vagyunk. De most térjünk vissza a jelenbe. Jamessel a jobb oldalamon zenét hallgatunk. Nagyon várom már, hogy odaérjünk.

-Mizu Ava, min mosolyogsz ennyire?-kérdi James félig idesandítva.

-Áh semmi, csak már nagyon izgulok.

-Én is várom.

Ezután elkezdtünk beszélgetni minden féléről.
Azt szeretem Jamesben, hogy úgy beszélhetek vele, mintha az egyik barátom lenne. Jó szoktunk veszekedni is (elég sűrűn) de az természetes a testvéreknél.

-Kérem utasaikat csatolják be biztonsági övüket, mert megkezdjük a leszállást.

-Na végre-mormolta a mellettem lévő fiú.

Gyorsan megfogtam James kezét, ilyenkor mindig megfogom valakiét, hogy tudjak valamibe kapaszkodni, mint felszállásnál is.

Körülbelül fél óra telt el azóta mióta leszálltunk. Most megyünk kocsit kölcsönözni, hogy eltudjunk menni a szálláshoz, meg egyáltalán bárhova. Kiválasztottunk egy BMW I 8Met és elindultunk elfoglalni az ideiglenes lakhelyünket. Egy óra kocsikázás után megérkeztünk a szálláshoz eszméletlen volt. Letudnám itt élni az életem. Nem volt túl nagy és nem volt túl kicsi, tökéletes volt. (felül láthatjátok) Nem csak kintről volt gyönyörű, bent is eszméletlenül nézett ki. Gyors lefoglaltam egy szobát. Egy nagy fehér franciaágy, egy nagy fehér  íróasztal és mellette egy szintén fehér lámpa. Volt még egy hatalmas könyvespolc, és egy pihe-puha szőnyeg. Gyors kipakoltam, majd lementem anyuékhoz.

-Szia kincsem, hogy tetszik?-kérdezi anya.

-Fantasztikus. El se hiszem, hogy itt vagyok. Öm anyu kérhetek valamit?

-Persze picim.

-Ide fele láttam egy palacsintázót, nem akarunk elmenni? Biztos James is éhes és ti is, légysziii.-néztem rá boci szemekkel.

-Jó legyen, én szólok apádnak, te meg szólj a bátyádnak-egyezett bele.

Azonnal elkezdtem rohanni a lépcsőn James szobája felé. Nem is kopogtam csak berontottam.

-Jamy baba készülődj, mert megyünk hamikáznii.-mondtam neki gügyögve, hogy bosszantsam egy kicsit.

Erre hozzám vágott egy párnát.

-Oké Avuska én már kész vagyok.-nézett le rám nagyképűen.

-Seggfej-tudja, hogy utálom, ha Avuskának szólítanak, mondjuk ő se igazán van oda a Jamy babáért.