Amerika Kapitány - Enyém Vagy!

1

-Anya, ezt nem teheted! Mit kezdek én ott magammal? Pepper és Tony elvannak ketten. Nem kellek én is oda, csak zavarnám őket. - kelt ki magából Skyler, miközben idegesen sétált fel alá a nappalijukban.

-Skylar, most verted majdnem félholtra az egyik srácot kinn. Negyven kilóval nehezebb nálad, és ráadásul fiú! 

-Megérdemelte, anya! Aki húsz éves létére még mindig azt tartja poénnak, hogy tizenéves gyerekeket ver meg az megérdemli!

-Figyelj rám. - lépett oda hozzá az anyja, kezeit lánya vállára téve. - Imádlak és imádom, hogy ennyire kiállsz másokért. De nem bírsz az erőddel és ezt meg kell tanulnod kezelni. Ezért küldelek el most a nagybátyádhoz, hogy a segítségedre legyen. Megegyeztünk?

-Mennyi dő?

-Legyen két hónap. Kibírsz annyit?

-Megpróbálom. - egyezett bele Skylar.

Manhattan május 12.

-Ki az aki ilyenkor jön hozzád Stark? - értetlenkedett Thor, miközben a következő pohár italát fogyasztotta a többiekkel.

-Fogalmam sincs, de ha már felálltál, nyiss már ajtót. - kacsintott rá Tony és folytatta történetét a többieknek.

-Hát te ki vagy? - nyitott ajtót Thor egy apróbb termetű, szőke lánynak.

-Tony Starkot keresem. - válaszolt egyből a lényegre térve, nem is foglalkozva az asgardi kérdésével. -Te biztos Thor vagy, örülök, hogy találkoztunk. - bólintott egyet, majd belépve felindult a többiekhez.

-Hé, hé, hé várjál! - kiáltott utána Thor, de szavai nem sokat értek, a lány már rég benn volt a hatalmas nappaliban, mire utol érte. - Bocs Tony, nem tudtam megállítani.

-Skylar? - nézett hirtelen fel a lányra Tony és arcáról azonnal le lehetett olvasni, hogy sejtelme sincs, hogy került ide az unokahúga. - Mit keresel itt?

-Tony, örülök, hoyg látlak. - lépett a lány közelebb nagybátyjához, aki azonnal szoros ölelésébe zárta. -Anya küldött hozzád. - mondta szavait inkább a férfi vállába.

-Hé Tony, a piák a bárodban egyszerűen... - közeledtek vissza a többiek a nappaliba, amikor meglátták a fiatal lányt Tonyval. -Hát ez meg ki? - mérte végig Natasha tetőtől talpig Skylart. 

-Oké srácok, hadd mutassam be az unokahúgomat, Sky ők itt a csapat. - vett egy mély levegőt, majd Skyt magával húzva egyesével bemutatta őket. -Natasha...Bruce...Peter...Thor...és Steve.

Ahogy Sky Steve szemébe nézett hirtelen ledermedt. Az a kék szempár teljesen elvarázsolta, ahogy egyre csak nézte, mintha teljesen elveszett volna benne. Aztán a srác a kezét nyújtotta és ahogy Sky ujjai hozzáértek Steve tenyeréhez esküdni mert volna rá, hogy valami szikrázott is a mozdulat alatt.

-Örülök a találkozásnak. - mosolygott rá a férfi.

-Én..khm..én is. - találta meg nehezen a hangját Sky és szinte azonnal hátrébb húzódott, azonnal inkább a berendezést és a padlót bámulva. Valami okból kifolyólag sokkal érdekesebbnek tűntek ezek a tárgyak most, mint előtte voltak. 

-Ooooké. - forgatta idegesen a fejét Steve és Sky között Tony. - Akkor most inkább üljünk le a vacsorához, gyertek. - terelt mindenkit a hatalmas étkezőbe Tony, ahol már tálalva volt a fancy vacsora mindenkinek.  -Szóval kislány, mi hozott ide?

-Khm... - nyelte le gyorsan az első falatot Skylar - volt egy kis problémám otthon a srácokkal.

-Ugye nem megint egy kórházban végezte? - kerekedett el Tony szeme, míg a többiek érdeklődve fogyasztották az asztalnál a vacsorájukat.

-Hé - tette fel védekezően a kezét Sky. - Könnyebb sérülésekkel megúszta, mint Jacob.

-Ó, tejóég Sky. - nevette kínosan el magát Tony, tenyerébe temetve az arcát. - Najó együnk, aztán veled - mutatott egyenesen unokahúgára. - Holnap megbeszéljük a részleteket.

Egy kis idő elteltével már mindenki befejezte a vacsoráját és hatalmas világmegfejető beszélgetések folytak az asztalnál. Skyler érezte magába a fáradtságot és a vacsorához járó bor hatása is kezdett érződni már a szervezetében.

-Tony, kimegyek egy kicsit. - súgta nagybátyjának és az asztaltársaságot otthagyva, kiment a hatalmas teraszra. Fantasztikus kilátás nyílt innen az éjjeli Manhattanra. Az utcáról felzengett az autók és az emberek zaja és Sky csak bámult messze a toronyházak sűrűjébe, teljesen elveszve gondolataiban.

Eközben benn az asztalnál a többiek egyre jobb hangulatba kerültek és ezáltal egyre hangosabb társaságot is alkottak. Natasha, Thor és Tony épp valami mély beszélgetésbe bonyolódtak egy új felszerelés kidolgozásáról ,amihez hamar csatlakozott Bruce is.

-Oké, én azt hiszem meglátogatom a mosdót srácok. - állt fel Steve az asztaltól, miközben letolta az alvó Peter fejét a válláról.

Tervei szerint a mosdó felé vette volna az irányt, de akkor meglátott egy szőke hajzuhatagot kinn az erkélyen az üveg korlátnak támaszkodni. Lassan és halkan elhúzta az üvegajtót és kiindult a lány mellé, de Sky annyira elmerengett, hogy észre se vette, amikor pár méterre tőle Steve is letámaszkodott a korlátra.

-Szóval, te ilyen erőszakos csaj vagy? - törte meg kinn a csendet Steve, mire Sky kicsit összerezzent és oldalra nézve halványan elmosolyodott.

-Erőszakos? - húzta fel kérdőn a szemöldökét. - Nem, én inkább egy olyan csajnak vagyok, aki igazságot szolgáltatna mindenkinek, ha nem lennének problémái az erejével.

-Az én jellemzésem egyszerűbb volt. - nevette el magát Steve, visszafordítva fejét a kivilágított városra.

-Innen fentről gyönyörű ez a hely. - szinte suttogta Sky. -De ahogy lenézek ez azonnal megváltozik.

-Ezt hogy érted?

-Hé, ti ketten meg mit csináltok itt? -  nyitotta ki az ajtót Tony. - Befele, mindkettő. - mutatott ujjával a háta mögé.

-Azt hiszem jobb is így. Jó éjt srácok! - indult befele Sky, egyenesen fel a szobája irányába. Vele egy időben Steve is elindult, hogy belépjen a nappaliba vezető ajtón, mikor Tony a mellkasánál megtartva megállította.

-Nem vagyok biztos a szándékaidban Kapitány. - fürkészte a kék szempárt. - De tegyél le róluk gyorsan. Sokáig nem fog itt maradni.

Steve szívverése egyről a kettőre gyorsult másodpercek alatt, de tudta nem ebből a beszélgetésből kell kiindulnia a vitának. Majd eljön annak is az ideje. A legegyszerűbb mód most a tagadás.

-Fogalmam sincs miről beszélsz, Strak.

Azzal Tonyt kikerülve, belépett a nappaliba a többiek közé.