Megláncolt angyal feltámadása (Shikama Dōji x OC) [Owari no Seraph ff.]

Prológus

2012 karácsonya. Itt az Apokalipszis ideje. Szinte minden ember, aki 13 év feletti, meghal egy vírusban, ami az imént jelent meg. Az emberek valóban önpusztító lények. Azonban nem hagyhatjuk, hogy az összes eltűnjön, elvégre a vérük értékes számunkra.

Ezért hát felmegyünk a felszínre és minél több kisgyereket gyűjtünk össze, hogy aztán levigyük őket a városainkba és a vérükön élősködjünk, a maradék embert pedig más módszerekkel hódoltatjuk be.

Sosem rajongtam ettől. Olyan, mintha már előre elterveztük volna mindezt. Vagy lehet, hogy valaki más tervei szerint cselekszünk. Ezt valószínűleg sosem tudjuk meg. Talán ez nem is baj. Amiről nem tudunk, az nem fájhat annyira. Legalábbis ezzel próbálom magamat megnyugtatni.

Ahogy a könyvtárban keresek egy kódexet, amit már máskor is sikertelenül kerestem, az egyik szolgálóm idejön és értesít egy gyűlés közelgő időpontjáról, majd meghajol és távozik. Gyűlések. Sosem szeretem őket. Főleg azért, mert a rangom elég magas ahhoz, hogy a tagja legyek.

Fáradtan sóhajtok, mivel megint nem találtam meg azt a kódexet, mert valami megint közbejött. Jelenleg egy gyűlés, amire nem akarok elmenni. De nem tehetek ellene semmit. Muszáj menni. Feladom a keresést és bemegyek abba a szobába, ahol általában ülni szoktam tanácskozás közben.

Leülök egy székre, ami körül húsz négyzet alakú képernyő van, amik közül néhány nem szokott bekapcsolni, mivel az évek alatt csökkent egy kicsit az ősök száma. Eredetileg velem együtt huszonegyen voltunk. Azonban az Első eltűnt, az egyik második ős, Rìgr Stafford, pedig mondhatni elhagyott és elárult minket.

Elindul a videó hívás, mire számos képernyőn jelenik meg a többi ős arca. Legalábbis erre számítanék. Azonban csupán a másik második ős, aki egyben a tanács jelenlegi vezetője, Urd Geales, és az egyik harmadik ős, Krul Tepes, arca villan fel. Ez eléggé meglep és elgondolkodtat.

Talán lekéstem volna? Vagy túl korán jöttem?

- Negyedik Ős, Angelina Fontana. - szólít meg Urd Geales, ami meglep, elvégre nem nagyon szoktam megszólalni ilyenkor ahhoz, hogy felkeltsem a figyelmét. Bár mondjuk most érthető, hiszen csak hárman vagyunk.

- I-Igen? - nézek rá egy kicsit nyugtalanul.

- Azért hívtam össze hármunkat, mivel úgy döntöttünk, hogy több hasznodat vennénk Krul Tepes mellett. Ezért jó lenne, ha minél hamarabb Japánba mennél. - jelenti ki Urd, mire eléggé meglepődök ahhoz, hogy tátva maradjon egy kicsit a szám.

- T-Tessék?... - leszek kicsit nyugtalanabb.

Miért pont nekem kell Japánba mennem? Egyáltalán miért kellett ehhez felhívni? Elég lett volna egy írott utasítás is. Bár... Azt valószínűleg csak viccnek vettem volna.

- Jól hallottad. - szólal meg Krul Tepes is, mire az ő képernyőjére pillantok.

- Még ma utazz ide, Japánba. Szeretettel várunk itt, Sanguinem-ben. - teszi hozzá a boldogság egy cseppnyi jelét sem mutatva közben.

Nem tetszik ez nekem. Úgy érzem, semmi jó nem származhat ebből. Ez az egész Apokalipszis egy rémálom, aminek nem akarok a része lenni. Csak békében akarok élni anélkül, hogy bármi miatt is aggódnom kelljen, még ha ez egy igen gyermeki álom, ami sosem válhat valóra.

Amikor vége a gyűlésnek, elkezdek pakolni. Nem akarok elmenni Japánba. Szeretek itt lenni. Tetszik Olaszország. Görögország is tetszett, csak tőlem független okok miatt ide kellett jönnöm. Már magam sem emlékszem, hogy miért.

Sok mindenre nem emlékszem a múltamról. Csupán onnantól vannak meg az emlékeim, hogy itt élek. Állítólag ezelőtt Görögországban éltem, de többet mások sem mondtak a múltamról. Arra sem emlékszem, hogy ki voltam emberként.