Talán most

     A hatalmas ajtó nyitódását az egész kastélyban hallani lehetett. A jéghideg kék üvegen keresztül már látszódott a magas alak. Ajax lépett be rajta, kipirosodott arccal.

- Hivatott, felséges Tsaritsa.

Selymes hangja visszhangzott a tágas térben, melyet egyre hangosabb léptei kísérték. Megjelenése nem volt mindennapi. Tudta, hogy a nagyságos Tsaritsa hívatta magához, így felvette „ünnepi" ruháját, ha hívhatjuk így. Úgy nézett ki benne, mint egy igazi herceg. Megállt az Archon előtt és alázatosan letérdelt.

- Oh Childe. Nem kell ez a túlzott formaiság! Egyszer már megkértelek. – Pillantott le a fiúra jeges tekintetével, majd szája széle felgördült. – Lenne számodra egy feladatom!

- Parancsolja... Bocsánat! – Megköszörülte a torkát. Rettentően rossz előérzete támadt. Homlokán éppen megjelentek volna az első izzadságcseppek, ha nem lettek volna a kietlen és fagyos Snezhnaya kellős közepén. A hegyek tetején. – Parancsolj!

- Emlékszel még, hogy anno elküldtelek Liyue csodaszép városába?

Hatalmas trónszéke pontosan tükrözte az úrnőjét. Szépsége igencsak szemet gyönyörködtető volt, ám ha jobban szemügyre vette az ember, akkor azonnal észrevette hatalmasságát és rideg természetét. Senki sem tudott volna ellenállni parancsainak. Ajax pontosan ettől tartott. Abban a pillanatban, hogy kiejtette száján Liyue nevét, sejtette mire akarja kényszeríteni. Hirtelen elöntötte ezernyi érzelem és érezte, hogy a sírás már a határait feszegeti, de nem tehet ez ellen semmit. El kell fojtania. Azonnal.

- I..igen. Minden ott töltött percemre.

- Nagyszerű! – Egyik lábát áttette a másikra és összecsapta kezeit. – Akkor biztosan emlékszel a Geo Archonra is.

- Rex... Lapis... – Suttogta maga elé a most már halálra rémült Harbinger.

- Helyes. Nos, azt szeretném ha végleg véget vetnél életének. Ez alkalommal ténylegesen.

Kellett pár perc, ahhoz, hogy felfogja, mi folyik körülötte. Szíve mélyén reménykedett, hogy ez egy rossz álom, és kis idő múlva felkel, otthon találja magát és kellemesen eltöltheti a reggelt szeretett testvéreivel. Igen. Ez így fog megtörténni. Csak várni kell. Pár másodperc!

- Felséges Tsaritsa! Sajnálom, de nem tehetem! – Felkelt, megigazította öltözetét és egyenesen az Istennő szemébe nézett.

- Miért?

- Képtelen vagyok megtenni. – Lebiggyesztette a fejét. Bármennyire is szerette volna teljesíteni az úrnője parancsát, nem volt rá képes és megvoltak rá az okai. – A büntetést elfogadom, akármi is legyen az.

- Szóval ez a helyzet... – Mély levegőt lélegzett be és felkelt trónjáról. Lassan Childe felé kezdett menni. – Drága Ajax. Ne dőlj be neki.

Az utóbbi mondat kizökkentette a vörös „herceget". Mégis mire érthette ezt a nő? Ha eddig nem lett volna elég problémája, amin gondolkozhatott, most elé került ez a kérdés is. „Az összes Archon adja erejét ehhez!" Magában ismételgette ezt az imát, ahogy Tsaritsa csak néhány lépésnyire volt tőle.

- Nem értem. Mivel kéne vigyáznom vele kapcsolatban?

- Még mindig nem érted?

- Nem.

- Ajax. Te tehetséges és okos vagy. Az egyik legkiválóbb harcos, akivel valaha találkoztam. Na meg vérszomjasabb. Tényleg nem látod át, mi folyik itt, hogy mit akar tőled?