*kívülálló szemszöge*
Péter álmosan próbálta kinyitni, leragadt szemeit. Füle erősen zúgott, hol a fej fájása hol pedig a gépek zaja miatt. 2 barátja beszélgetését hallotta maga mellől, közel voltak a hang még is olyan távolinak tűnt.
-Mi... Mi történt? - kérdezte megszeppenve fáradt szemeivel Peti.
-Barni nézd! Fel kelt! - kiáltott egy ismerős hang és pillanatokon belül már mind két fiú Péter arcát pásztázta.
-Úristen Peti... Jól vagy? - fakadt ki a fáradt fiú, névszerint Barnabás látszott hogy nem aludt sokat, fején egy kisebb kötés volt látható.
-Azthiszem... - motyogta Peti, többet is szeretett volna mondani de nem volt hozzá elég erős, hangja el bicsaklott.
-Hé, majd később beszélsz, ne erőltesd magad, pihend kell! - szólt szigorúan az olasz majd Barnihoz fordult. - Magatokra hagylak jó? - nézett agódóan barátja szemébe.
-Mhhm. - dünnyögte Barni, megvárta még Giorgio elhagyja a szobát majd helyet foglalt Péter kórházi ágya szélén.
-Barni mi történt, és mit keresek én itt? - kérdezte még mindig zavarodottan Peti.
-Semmire nem emlékszel? - kérdezte aggodalomal csillogó szemekkel a másik.
-Öhm, hát éppen indultam volna a megbeszélt helyre.. - itt egy levegő vételnyi szünetet tartott -... majd szembe jött velem egy csapat fiú.. - itt megint el hallgatott egy kicsit -.. és felismertek a bandából. Buzinak neveztek, majd szekálni kezdtek ezért elkezdtem futni, sikeresen le ráztam őket de annyira féltem hogy nem figyeltem oda és neki szaladtam egy bódénak, elkezdtem szédülni... és innentől már nem emlékszem... - mondta, miközben könnyek kezdtek záporozni szeméből.
Pár percig néma csend volt, a másik fiú szorosan magához ölelte és nem is engedte karjai közül majd, Barni eltolta magától vállánál fogva és, kócos haja közt szemeit kereste.
-Ezután elkezdtünk keresni, majd sikeresen meg találtalak de, a stersz ki ütött tehát én is bekerültem veled együtt. - fejezte be a történetet Barni, neki sem sikerült szemeit szárazon tartania. - Péter én úgy aggódtam érted! - zokogott szegény fiú, még mindig barátja szemeit fürkészve. - Úgy sajnálom hogy nem voltam ott! - folytatta, majd hirtelen csak abba hagyta erőtt vett magán és így szólt:
-Peti, durván beverted a fejedet az aszfaltba, nem tudjuk mennyire súlyosak a következmények de egy ideg még biztosan segítségre szorulsz. - mondta halkan Barni. - A kis házból ki pakoltunk, és a következő heti koncertet is lemondtuk, most csak egy a fontos hogy te jól legyél! - mondta határozottan.
-De.. Barni, veled nincs semmi gond? a fejed be van kötve, és elájultál! - mondta a tényeket Peti.
-Az nem fontos, semmi bajom! - terelte a témát a lehető leggyorsabban.
-Hazudsz nek... - kezdte volna Péter, de Barni gyöngéden be fogta a száját.
-Most jobb ha pihensz, majd később megbeszéljük! - mondta majd puszit nyomott Péter homlokára, és el tűnt.
*Peti szemszöge*
Itt hagyott. Tudom hogy jót akar nekem de most olyan egyedül vagyok. Szeretném ha hozzám bújna, filmeznénk vagy teáznánk, vagy csak bezsélgetnénk. Bármit csak hogy vele legyek. De már késő... Körül néztem a szobában. Csak a szokásos kórházi szoba, az ágyal szememben rögtön az ajtó, mellette gyógyszeres pultok egy kis ablak, és egy asztalka pár székkel. Az asztalon volt egy szatyor tele a kedvenc nasiaimmal, mellette meg ismertem Barni egyik ingjét és nadrágját, meg a kedvenc kötött pulcsiját. Bele szagoltam a pulcsiba, és olyan kellemes Barni illata volt. Kicsit meg ráztam és hirtelen egy kis cetli esett ki belőle. Ez állt benne:
"Piheny sokat, gyógyulj gyorsan szeretlek és sok sok puszi a pocidra, (Barni:)"
Éppen a cetlivel voltam el foglalva, amikor egy fehér köpenyes alak lépett be az ajtón.
-Jó reggelt! Hogy van? - kérdezte.
-Megvagyok.. - motyogtam.
-A feje hogyvan, és az orra, eléggé csúnyán ért vele földet. - folytatta a bűnügyi ki kérdezést a doktor.
-Nem annyira vészes, esetleg egy fájdalom csillapítót kérnék ha van. - mondtam nyugottan, mondjuk kicsit lódítottam mert az ért a "nem annyira vészes" erős túlzás,de szerintem az arc kifejezésemből ő is le vette.
-Rendben esetleg bármit szeretne még, ha nem az esetben távozom! - mondta mosolyogva.
-Egy teát ha lehetne! Kérem. - tettem hozzá udvariasan.
-Hát persze. - mondta megnyugodva hogy csak ennyi a kérdésem majd távozott is volna, de utána szóltam.
-Várjon! Barnival mivan, nem esett baja? - kérdeztem aggódva.
-Bocsáss meg de tudnál pontosítani, jelen helyzetben csak nem 10 Barnit kezelek, jó lenne tudni melyikről van szó. - nevette el magát kedvesen, jó fejnek tűnt.
-Persze, Héra Barnabás, magas, barna hajú, barna szemű, jellegzetes aranyos mosolya van.. - hadartam de közbe vágott.
-Ó igen Barnabás, nem érte nagyobb baj a fejére viszont vigyáznia kell mert még elég instabil az állapota. - mondta komoran a doktor.
-Szóval azt mondja hogy csak úgy elengedte, pedig instabil a helyzete?! - fakadtam ki, már pedig én nem szoktam.
-Amennyiben nem él együtt majmokkal, és nem egy ugró boton közlekedik nem lesz semmi baja. Meg nyugodhat! - nevette el magát az orvos de engem még így se sikerült meg nyugtatnia. De mielőtt további kérdésekkel hajszoltam volna el, gyorsan lelépett és csak ennyit kiáltott vissza:
-A teáját mindgyárt be küldöm valakivel! - mondta az ajtóból majd el sprintelt.
Délután még be néztek a srácok, nagyon jó volt kártyáztunk, zenét hallgatunk, beszélgettünk, Zsoma gitározni tanított, Ati basszeros arcokat mutatva próbálta velem elfeledtetni a fájdalmat, a gyógyszerek őrült adagának be vevése közben. Egyszóval jól el voltunk. Nagyon hálás vagyok nekik ha ők nem lennének én sem lennék.
A szüleim is el jöttek látogatóba. Apa mondjuk végig csak kritizált a banda miatt de legalább gondolt rám. Barni minden reggel és este eljött egy órára, tiszta ruhát és kaját hozott. Mindig meg kérdezte hogy vagyok és szigorúan oda figyelt rám. Még soha nem láttam ennyire gondoskodónak.
Ha minden igaz holnap ki is engednek de addig Barni ki könyörögte a kórházból hogy hagy aludjon egy szivacson a szobámba, legalább az utolsó napon. Ez az éjszaka izgalmasnak ígérkezik.
__________________ ___________________
Sziasztok! Remélem tetszik ez a kicsit unalmasabb de azért fontos rész. Itt szeretném még köszönni jó barátomnak Lilinek (tudja akire gondolok) amiért segített ennek a résznek a megszületésében. Köszönöm a vote-okat és azt hogy ennyien olvassátok. Legyen szép napotok/estétek! Sziasztok!
