A Maffia Foglya!

11.rész

Amíg a könyvet ólvastam, el álmosodtam, és el is aludtam, ott a fotelban. Félálomban voltam amikór hallottam, hogy nyíl az ajtó. Valaki odajött hozzám, kivette az ölemből a könyvet, felemelt, elvitt az ágyhoz, lefektetett és betakart. Még annyit éreztem, hogy magam mellett besüped az ágy, és onnantól teljes képszakadás.

Arra ébredtem, hogy kint vihar tombol, hatalmasakat villámik majd hatalmasakat dörög.  Utálom amikor vihar van. Legelőször amikór azt éreztem, hogy nem vagyok biztonságban és  nem vagyok egyedűl akkor is vihar volt. Akkor is pont éjjel ébredtem meg és biztos vagyok benne, hogy aznap éjjel volt valaki a szobámban. Mostmár rá jöttem, hogy Adam volt mindig az a személy, aki miatt három éve szorongok otthon. Ez is másként lenne ha apa nem hagyott vólna el. Fel űltem az ágyban és csak néztem ki az ablakon. Nem tudtam mostmár vissza aludni. Nem csak Adam miatt nem szeretem a viharokat. Utálom. Olyan mintha szakadna le az ég. El néztem magam mellé, és a békésen alvó emberrablóm pillantottam meg. A szénfekete haja belelógott az arcába. Vaciláltam, hogy oda nyúljak és elvegyem a szeméből vagy nem. Végül minden mindegy alpon oda nyultam, hogy kiszedjem az arcába lógó tincseket, de elkapta a csuklóm.
-Mit csinálsz?-kérdezte csukodt szemmel.
-Nem tudok aludni, a vihar miatt, és láttam, hogy a szemedbe lóg a hajad és kiakartam szedni. De elkaptad a kezem.-ő is fel ült a hátát neki támasztotta az ágytámlának, és elengedte a kezem.
-Félsz a viharoktól Sofia?
-Igen, vagyis nem. Nem szeretem. Sötét az ég, esik az eső, dörög, villámlik. Az apró zuhékkal nincs semmi bajom. De az ekkóra viharoktól falra tudnék mászni. Sötét és átláthatatlan.
-Én pont, hogy szeretem az ilyet. Sötét az ég aztan meghallok egy hatalmas dörgést utána pedig jönnek a villámok, amik fényt hozznak a sötétségbe. Olyan mintha még a legsötétebb dolgokba is hozhat valami egy kis fényt. Amitől már nem lesz annyira sötét. Most feküdj vissza. Próbalj meg aludni. Még csak három óra. Reggel dólgunk van. Ha már nem adlak el, és nem csinállak ki legyen hasznom abban, hogy itt vagy.-le feküdtem. Egy darabig gondolkodtam, hogy mi lehet az amit mi ketten kell csináljunk reggel, aztan bele aludtam. Ő nem feküdt vissza vagy én nem emlékszem rá, de az biztos, hogy amíg ébren vóltam addig ő ült csendben és nézte a vihart.

Itt az új rész. A következő már eseménydúsabb lesz, mert most indulnak be a tőrténések.
Puszi mindenki.❤

       E❤