A Maffia Foglya!

23.rész

               Adam Black szemszöge

Reggel mikór felkeltem Sofi még aludt, ezért óvatosan, hogy ne ébresszem fel kikeltem az ágyból, őt betakartam és elmentem tusolni. Beléptem a fürdőbe, odaléptem a kagylóhoz, két kézzel rá támaszkodtam, és belenéztem a fölötte lévő tükőrbe. Hosszasan néztem magam, és azon gondolkodtam, hogy a közelébe megváltozóm. És ez nekem nem tetszik. Nem akarok más lenni mint, amilyen vagyok. Nem akarom, hogy azt higgye, hogy én gyengéd vagy kedves vagyok. De ha másként viselkedek vele akkor megbántom őt.  Beléptem a tuskabinba és megengedtem a vizet. Hátra hajtottam a fejemet és hagytam, hogy a meleg víz végig folyón a testemen.
Mikór végeztem egy törőlközőt csavartam a derekam köré, és kiléptem. Az ágy szélén ült és nézett ki az ablakon.
‐Reggelt.‐ felém kapta a fejét.
‐Neked is.
‐Hogy vagy Bogaram?‐kérdeztem félmosollyal az arcomon.‐Fáj valamid Kicsi lány?
‐Jól vagyok. Megyek tusolni.‐mondta de nem nézett a szemembe. Így odaléptem hozzá, majd felemeltem a fejét.
‐Nem nézel rám Bogaram. Zavarban vagy. Vagy szégyelled magad?
‐Nem szégyellem magam. Csak. Nem tudom.
‐Mit nem tudsz Kicsi lány?
‐Félek amióta itt vagyok. Én nem akartam...
‐Mit nem akartál Bogaram?
‐Mindig azt hittem, hogy utálni foglak, miután lefekszem veled, mert féltem tőled. Féltem, hogy bántani fogsz. De nem bántottál az éjszaka. És ez miatt élveztem. Minden pillanatát. Össze zavarodtam. Még most is félek, mert láttalak szőrnyű dolgokat tenni. De ha vissza emlékszem, amióta itt vagyok mást igen könyőr telenűl bántottál, de engem nem. Adam. Fogalmam sincs, hogy mit gondoljak.
‐Nincs szándékomban téged bántani Sofia. Az apádat rühellem. Nem téged. A célom az apád hála. Azzal a céllal kerűltél eredetileg ide, hogy az apádat a közelembe tudjam csalni, és ha már itt vagy akkor gondoltam kihasználom. El akartalak adni, miután az apád a kezeim között van. De láttalak itt napról- napra. Ártatlan voltál, és nem akartam, hogy akármilyen vén fasz kezeibe kerülj. Tetszett az ártatlanságod, a lelked tisztasága. Ezért úgy döntöttem, hogy itt maradsz velem. Kellesz nekem Sofia. Nem tudnálak mostmár elengedni, főleg az éjszaka után. Utálom, de amikor a közeledben vagyok akkor megváltozóm.
‐Adam. Velem is rettentő nagyképű, és arogáns szoktál lenni. Én nem változtatlak meg.
‐Dehogynem. Nem veszed észre, mert nem látsz mással. De nem fogok lelkizni veled Kicsi lány. Ne félj tőlem, mert nincs amiért. Nem bántalak. Mostmár nem foglak. És más sem fog ezt garantálom. Amíg itt vagyok nem bántanak. És kérlek ha valami bajod van, vagy van valaki az embereim közül aki bánt. Szólj nekem. Kérlek. Ha fáj valamid szólj. A házvezető nőtől kérhetsz féjdalom csillapítót. A házból kimehetsz önkényesen járkálhatsz a kertben és az udvaron, de ki a bírótokról nem. Ki nem mehetsz, nert nem akarod, hogy mérges legyek. Ha bármi bánt szólj és segítek.‐megpuszíltam a homlokát majd elengedtem, bementem a gardrobba felőltöztem, majd kimentem a szobából egyedül hagyval Sofiát a gondolataival.

        E❤