Shinaide kudasai [Skk oneshot]

~

A hold gyenge fénye világította meg sápadt orcám miközben az otthonom irányába vezetett az utam. Mára letudtam minden munkát sőt még a holnapival is készen vagyok így megengedtem magamnak egy pohár kiemelkedőbb minőségű bort.

Lassan ízlelgetve haladt végig a torkomon az alkoholos ital ezzel elfogva egy kellemes mámoros érzés ami nagyon jól esett a mostani nehéz hét után.

Új szervezet feni a fogát Yokohama épségére mely rengeteg fejfájást okoz mind a Maffiának mind az irodának. Kényszerhelyzet lévén újra összegogott a két szervezet, hogy megnyerjük ezt a kilátástalannak ható csatát is.

Befejezve tevékenységem a fürdőszobámba vezetett az utam lemosni a nap folyamán rám ragadt fizikai valamit lelki mocskot. Noha a víznek semmi lélekgyógyító hatása nincs mégis könnyebbnek éreztem magam egy forró zuhany után.

Felvettem vörös selyem pizsamámat majd benyitottam  a hálószobámba, hol egy békésen szuszogó barna hajzuhatagot tekintettem meg a takaró alatt. Enyhe mosoly ült ki ajkaimra. Lassan megközelítettem az ágyat majd óvatosan mellé feküdtem, hogy még véletlenül se keltsem fel.

Próbálkozásom hiábavaló volt mert felnyitotta barna íriszeit melyekkel fáradtan tekintett a saját kékjeimbe. Pár pillanat múlva a derekamnál fogva húzott a mellkasához. Amennyire tudtam közel férkőztem hozzá, megnyugtató hallgatni meg nem álló éltető ketyegőjét, a bizonyíték, hogy valóban itt van, még mindig életben, mellettem és így is marad, örökké egymás karjaiban noha ezek megfelelnének egy szerelmes tinilány gondolatainak de nem szégyenlem, hogy az én fejemben ötlöttek fel ezek.

Szeretem őt jobban mint bárkit ebben a sanyarú életben. Megmutatta milyen ha törődnek velem ha fontos vagyok valakinek és ezek az igazi értékek a létezésben.

Tán ezek voltak mik elpuhítottak engem is. A Maffia rettegett végrehajtója huh? Elvette az eszemmel együtt ezt a kötéses mamlasz.

Ám nem bánom, odaadtam magam neki teljes egészében, a testem, a lelkem a lényem, mindenem. Sosem bántam meg, elvakít a felé érzett szerelmem s a tudat, hogy viszonozza mindezt.

1 éve találtunk újra egymásra. Érdekes történet. 4 évig egy szót se hallottam róla, 4 esztendő gyötrelem, kín. Nem lett volna olyan nap mikor ne gondoltam rá, mélyponton voltam végig, nélküle mintha elveszett volna egy részem ám ezt betudtam a korrupció használatának a megtiltásával amit Mori adott ki. nem mintha bántam volna, gyűlölöm azon részem mit az Isten birtokol és amiből gyakorta próbál kitörni.

Használatakor minden egyes porcikámat kínzó fájdalom gyötri mely másodpercek múlásával csak erősödik, érzem, hogy szívja ki az életet belőlem de tehetetlen vagyok. Mintha egy moziban nézném az életem lefolyását, nem tehetek ellene semmit csak figyelek.

No de vissza a storyra. 4 év teljes csend semmi hír, semmi üzenet. Azt sem tudtam életben van e, csupán minden nap fohászkodni tudtam, hogy valami óvja meg őt. Soha nem mutatnám ezen gondolataim ki neki, jó mélyen elnyomom magamban mert nem szeretnék ennél is gyengébbnek tűnni mellette.

Egy gyönyörű napsütéses nyári napon munkám végeztével sétálni indultam egy parkba levezetni a feszültséget. Egyszer csak a távolban egy épp a híd peremére mászó bézs kabátot hordó ember alakját véltem felfedezni.

Mintha ismertem volna, efféle gondolatok sokasága kavarogtak bennem miközben közelebb haladtam a személyhez.

Göndör barna fürtjeibe belemart a most feltámadt szellő. Mikor 5 méteres körzetébe érkeztem leesett minden, kit látok és, hogy mire készül.