013 (18+) /JiKook

|30| (18+)

Próbáltam nem idegeskedni, csak rontott volna a helyzeten. Ha nyugodt maradok nem áll fel. Már kitapasztaltam.

-Minden oké?

Úgy tűnik ő meg a képeimet tapasztalta ki. Persze hogy feltűnt neki a változás.

-Le vagy fehéredve! - ráncolta homlokát felállva.

Ne. Ne.

-Maradj ott! - emeltem meg a hangom.

Egy pillanatra megtorpant, látszott rajta hogy nem érti mi bajom, és persze nem hallgatott rám. Elindult felém.
Hiába próbáltam nem vizsgálni, nem tudtam nem észre venni az izmait. Valamiért mintha jobban kirajzolódnának mint eddig.
Nem is beszélve a sötét hajáról, aminek egy tincse hanyagul a szemébe lóg. Azokba a sötét szemeibe...
A fenébe...kicseszett jól néz ki, mint általában. Nem valami szerencsés hogy pont most, pont így jövök erre rá.

Nagyot nyelek ahogy egyre közelebb ér, s valósággal elakad a lélegzetem ahogy ismét felettem támaszkodik meg.

-Rosszul vagy? - vizsgál.

Próbálok levegőt venni, mélyet. De csak bejut orromba kellemes illata. Nem segít a helyzetemen.
A tekintetem akaratlanul is először a kezeire pillant. Még a kezei is elképesztőek. Igazságtalan az élet...

-N-nem... Minden rendben.

-Nem úgy nézel ki. Nincs lázad? - kezét homlokomra téva próbál meggyőződni jól létem felől.

De ahogy pólója a hajolástól belátást nyújt... Valóban nem érzem magam jól.
Ismét arcát nézve várok. Lehet képzelődök, de mintha minimum 2x jobban nézne ki aggódva s egyszerre koncentrálva.

-Nincs lázad.

-M-mondtam. Minden... Minden rendben.

Ezt azért nem mondanám, tekintve hogy az előbbiektől az ágyékom tájékán kisebb gondjaim adódtak. De talán még nem akkorák hogy feltűnne neki.

Felemelkedve pillantott az asztalra, s megakadt a szeme az üres limonádés poháron.

-Jimin...mondd hogy nem ittad meg az egészet egyszerre.

Csak nem...
De. A következő pillanatban már a nadrágomra pillant, s azonnal próbálom eltakarni magam.

-Nem tudtam hogy meg akarsz mérgezni!

-Dehogy akarlak! - legyintett.

-Tudtad hogy van benne valami, és megitattad velem!

-Éreztem ja. De nem gondoltam hogy ennyire gyenge vagy rá! - rántott vállat.

-Legközelebb kérdezz! - vágtam rá meggondolatlanul.

Fél szemöldökét felhúzva nézett rám, majd ismét megtámaszkodott felettem. Ez arra késztetett hogy hátrébb húzódjak, amennyire csak lehet. Ő pedig annyival közelebb jött, mint ahogy csak tudott...

-Arról akarsz csevegni hogy kire hogy hat a viagra?

-N-nem úgy értettem! - szökött pír arcomra.

Baj van. Túl közel van. Nem vagyok biztos benne hogy nem direkt csinálja-e.

-Akkor hogy értetted Jiminie? - suttogta.

Jiminie. Becenév. Egy pillanatra a szívem mintha megállt volna, aztán gyorsabban vert mint eddig. Ami már szinte lehetetlen volt.

Megkukultam. Egy hang nem jött ki a torkomon.
Ismét ágyékomra pillantott, és egy elégedett mosoly terült el képén.