Egyéni szocprobléma

Amikor a menstruációdból feminista mozgalom lesz

Egy átlagos nő nagyjából 2535 napot tölt el menstruációval. Ez körülbelül hét évet jelent az életéből, amely hét év alatt kénytelen megküzdeni az úgynevezett piros napokkal és mindennel, amivel ezek járnak; meg kell találnia és vásárolnia a megfelelő higiéniai termékeket, le kell követnie a menstruációja lefolyását, és minden nap meg kell küzdenie az ezzel járó tünetekkel. 

A feminizmushoz hasonlóan a menstruáció is ugyanazon alapvető hiedelmekkel rendelkezik: a menstruáló embereket a testüknek semmilyen esetben sem szabadna visszatartania. A menstruációs aktivizmus azonban globálisan és kulturálisan elég relatív és nem feltétlenül támogatott témának számít. Egy nő életének minden részére hatással van, és ha nem sikerül megtalálni az egyenlőséget ebben a havi biológiai folyamatban, nehéz lesz egyenlőséget találni az élet bármely más területén általánosan véve is. 

Manapság már egész nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a menstruáció politikai tényezővé nőtte ki magát. Így tehát, íme pár helyzet, amiben fontos szerepet kellene játszania a menstruációs aktivizmusnak és igenis le kell állni azzal, hogy ezt a teljesen természetes dolgot továbbra is tabuként kezeljék.:

1. Oktatás
Feminista alapelvnek számít, hogy a nők és lányok egyaránt részesüljenek oktatásban és biztosítva legyen számukra ennek az elérhetősége. De sajnos a menstruáció sok esetben meggátolja a nőket és lányokat abban, hogy rendszeresen és megfelelően részt vegyenek az oktatásban. 

Világszerte tíz nőből legalább egy kénytelen kimaradni az iskolából a menstruációja miatt és ez a szám sajnos folyamatosan nő. Sok lány a menstruációja kezdetekor abbahagyja az iskolát a szégyenérzet vagy a magától értetődő kulturális nem megértettség miatt. Vannak azonban olyanok, akik nem rendelkeznek megfelelő vagyonnal ahhoz, hogy képesek legyenek megvásárolni a számukra szükséges higiéniai termékeket. Akadnak ezen kívül nők, akik olyan szintű fájdalommal kell megküzdjenek nap mint nap a menstruációjuk alatt, hogy szinte még az ágyból sem képesek kikelni. Kérdem én, hol van ilyenkor a támogatás? Senki nem kérdezi meg a nőket arról, milyen számukra a menstruáció, min kell keresztülmenniük a piros napokon és mi segíthetne nekik, hogy kicsivel kellemesebben és kényelmesebben teljen le az a bizonyos pár nap. 

Ha jobb egyenlőséget akarunk elérni a lányok oktatáshoz való hozzáférésében, biztosítani kell az intézményekben a menstruációs termékek elérését, a WC-hez és a fertőtlenítő-termékekhez való hozzáférést, valamint a menstruációhoz, mint témához való jobb hozzáállást az iskolákban.

Sajnos nem csak a diáktársak nem értik meg, min megy keresztül egy-egy lányosztálytársuk ezen időszak alatt, hanem bizony nagyon sok tanár is. Velem is számtalanszor megtörtént már, hogy a menstruációm miatt szinte a lábamon is alig bírtam állni, mégis kényszerítve voltam arra, hogy részt vegyek a testnevelés órán. Jeleztem a tanárNŐnek, hogy mi a problémám; nem érzem jól magam és a fájdalom már arra a szintre jutott, hogy sajnos hánytam is tőle; ő azonban csak legyintett és annyit mondott, hogy ma úgysem fogunk annyira nehéz feladatokat csinálni. Beálltam hát a többiek közé, de nem telt el tíz perc és futnom kellett a mosdóba, mert éreztem hogy megint hányingerem van, valamint szédülni is elkezdtem. Ennek ellenére, a mosdóból visszatérve tovább kellett folytatnom az ugra-bugrálást, miközben a fájdalomtól csillagokat láttam. Egész végig az az egy mondat járt a fejemben, hogy miért kell ezt erőltetni. Szemmel láthatóan nem éreztem jól magam, de a tanárNŐ úgy vélte, a mozgás majd segít és attól bizonyosan jobban leszek. Csak azzal nem számolt, hogy én nem jobban, hanem rosszabbul lettem tőle, ráadásul a vérzésem is erősebb lett (hiszen sport hatására alapvetően is erősebb lesz a vérzés). Kérdőre vont, hogy miért nem vettem be gyógyszert. Nos nem hittem, hogy a délelőtt folyamán már legalább öt szem bevett gyógyszer után még szükségem lett volna további két szemre; vagy ha igen, félő lett volna, hogy a detoxban kötök ki. Egyszerűen csak van, hogy már a gyógyszer sem segít. 

Természetesen nem okolom a tanárNŐt, amiért beállított sportolni, hiszen való igaz, hogy általában a mozgás csökkentheti a görcsöket, de én már egy olyan állapotban voltam, amin nem hiszem, hogy bármi is segíteni tudott volna. Számára a menstruáció valószínűleg nem ilyen durva, ezért hitte, hogy képes lehetek részt venni a testnevelés órán. Sajnos azonban, annyiféle menstruáció, ahány nő. Mindenkiben máshogy zajlik a folyamat és senki sem éli meg a saját menstruációját ugyanúgy, ahogy egy másik nőtársa. Nincs egyforma menstruáció, ahogy nincs egyforma nő sem. A legfontosabb, hogy megértsük, hogy a másik ember számára nem ugyanolyan ez az időszak, mint saját magunk számára. Vannak, akik szerencsésebbek és nem kell kínzó görcsökkel megküzdeniük, míg mások kénytelenek otthon maradni az első napokban (vagy akár végig), olyan szinten elviselhetetlenek számukra a tünetek. A fiúknak/férfiaknak pedig meg kell érteniük, hogy a menstruáció -ámbár természetes dolog -nem egy leányálom és nem azért menstruálunk, mert annyira vágyunk rá. Azzal tehetik ezt könnyebbé számunkra, hogy elfogadják, hogy van és nem teszik szóvá.