Egy király szolgája (Bakugo X Reader)✅️

1.rész

Évekkel ezelőtt élt egy király a messzi középkori Oxford városában. A városban élő falusiak nagyon szerették, tisztelték, habár néha nem igazán volt kedves senkivel még a feleségével sem. A királyi pár kényszerházasság által lett összeadva. Néhány év múlva a királyné életet adott első, valamint egyben utolsó gyermekének. A gyermek majdhogynem áldás volt, hiszen fiúk született ami megoldotta az utódlást. A kisded szépen nevelkedett szülei mellett egy bizonyos napig. Mint kiderült, hogy a jelenlegi királyné összefeküdt valamelyik szolgálójával amit lefejeztettésel büntettek. Mind a két embert elvezetették külön fogdába. A kivégzés napján először a férfit végezték ki aztán jött a királyné. Akkor a király egy ablakból figyelte hűtlen asszonya halálát. Mivel az uralkodó túlhaladta korát így nem házasodott többször. Fiát a lehető legjobb tanítokkal tanítatta, hogy kiváló trónörökös legyen. A király az idő teltével eléggé komor, ezen kívül zsémbes emberré változott ami kicsit fia és a közte lévő kapcsolatát is befolyásolta.
Az alig 11 éves Bakugo már készen állt a trónra lépésre, de még várnia kellett ehhez. Különböző edzéseken vett részt amit a király mindig végig nézett mondjuk Bakugot eléggé frusztrálta a jelenléte. Mindig a nyomában volt és kissé túlzásba vitte a dolgokat. Volt nap mikor kérdőre vonta őt, de semmi választ nem kapott. Éppen tanult a fiú mikor az apja beront a szobájába ráadásul kopogás nélkül.

Bakugo: Apa! Ne ijesztegess!

Király: Hát te mit csinálsz?

Bakugo: Tanulok egy új nyelvet, hogy később értsem amit mondanak nekem

Király: Fiam erre vannak a tolmácsok, de legyen. Mikor voltál kint utoljára az udvaron?

Bakugo: Úgy 20 perce ha jól emlékszem

Király: Akkor egy hozzád hasonló gyereket láttam. Csak ennyit szerettem volna

Bakugo: Apa!

Király: Igen?

Bakugo: Szerinted jó uralkodó lesz belőlem? Már mint képes leszek ekkora terhet elviselni a vállamon?

Király: Bakugo, amióta megszülettél én azóta látom benned a lehetőségeket. Sosincs tökéletes uralkodó és szülő sem, de ha nagyon akarja az ember bármit elérhet. A jövődet te magad határozod el nem más és ezt sose felejtsd el. Rendben?

Bakugo: Értettem

Király: Helyes! Most hagylak majd a trónteremben találkozunk. Úgy is van valami amit meg kell veled osztanom

Bakugo: Rendben

Tanulás után egyből a trónterembe mentem, ahol apám beszélt a főtanácsosával. Azt szeretné ha ő kerülne mellém ugyan ebben a pozícióban, habár tényleg elég jó munkát végez azt meg kell hagyni. Kicsit még bámultam őket aztán odamerészkedtem úgy is dolga akadt a király jobb kezének. Itt fogok uralkodni-kérdeztem magamban. A trón eléggé díszes volt akár az egész helyiség. A márvány padlózatra vörös szőnyeg volt téve, ahol általában az uralkodók szoktak vonulni, főleg ha ünnepség van. Úgy érzem ez egy kicsit sok az én ízlésemnek. Hirtelen apám hangjára lettem figyelmes.

Király: Áh hát itt vagy! Azt hittem, hogy már elfelejtetted amit beszéltünk

Bakugo: Dehogy is! Csak néztem a helyet ugyanis itt még-

Király Itt még nem jártál. Igen tudom. Nem igazán szerettem volna, hogy unatkozz szóval hagytalak gyerekként élni

Bakugo: A többi király nem ezt csinálja a gyerekével amit te?

Király: Azaz igazság, hogy-..*le esik a trónról*

Bakugo: Apám! *fut oda hozzá* Apám kérlek ébredj! Valaki segítsen! Őrség!!!

*Pár órával később*

Bakugo: *fel-le járkál az apja ajtaja előtt*

Orvos: Felséges uram rossz hírt kell közölnöm önnel

Bakugo: M..micsodát?

Orvos: Az édesapja meghalt

Bakugo: Hogy mi..?!

Orvos: Nagyon sajnálom. Eléggé rossz volt már a szíve neki

Bakugo: *sír*

Orvos: Nagyon sajnálom

Az egész királyság gyászolt egy héten keresztül és lassan eljött a temetés napja. Bakugo ott állt a sír mellett és figyelte ahogy apját temetik be földdel. Eléggé rossz volt a kedve ebben a pár hónapban és szinte a szobájából alig akart kijönni. Aztán ahogy lement a gyászolás Bakugo áttért a feladatokhoz és készült a koronázásra amit kihirdettek ezen a héten. A tanácsossal mindent megbeszéltek ami kell a koronázásra. Hamarosan Bakugo lesz Oxford királya.