A nyári románc...

Családi problémák....

Ginny és Harry egymás mellett ültek a kanapén tiszta csöndben. Mélyen gondolataikba merülve töprengettek azon, hogyan ne bántják meg párjukat, a szomorú igazsággal.

Mindketten tudták, hogy mit akarnak mondani, de egyiküknek sem jött szó a szájára. Mintha megnémultak volna. A Weasley család többi tagja már fent aludt a szobákban.

- Harry, én....

- Ginny, én...

- Jaj, ne haragudj, mondd csak!- szólt a szemüveges.

- Nem, kérlek, mondd te!-mondta a vörös hajú.

- Nem! Ragaszkodom, hozzá kérlek mondd!

Ginny mély levegőt vesz.

- Harry én nem akarlak megbántani, mert amióta az eszemet tudom szeretlek, és ez mindig is így fog maradni. De már rég nyomja valami a szívemet.

Az első pillanattól kezdve, amikor megláttalak te voltál életem szerelme, és a nap, amikor megtudtam, hogy öt keserves év után végre viszonzod az érzéseimet,

az volt életem legszebb napja. Ezért nehéz most neked mondanom, hogy a bizsergő érzés, amit éveken keresztül éreztem eltűnt, ezért szeretném ha tudnád..

Erre a kandallóból süvítve érkezett a Roxforti levél, ami kishíján levitte a szemben kiállított okleveleket, amiket Ginny kviddics eredményeiért kapott.

Erre már Harry is felnézett, és mintha álmából keltették volna zavarodottan nézett vörös párjára.

- Bocsáss meg Ginny egy kicsit elkalandoztam, napok óta nem alszok, csak a háborúról álmodok. Persze ezt mindannyian tudjuk, hogy nem igaz.

Harry valóban szokott álmodni a háborúról. Mostanában azonban inkább arról szokott álmodozni, vajon mi történne, ha egy rosszul sikerült bájital óra után Piton bezárná őt és,

szőke hajú barátját egy kiadós bűnetőmunkára, a Roxfort legeldugodtabb sarkába.

Ha már szőke hajú barátunknál tartunk, nézzük is meg mit csinál valójában. Draco éppen sötétzöld bársonykanapéján ülve mugli focimeccset nézett. Egy tál frissen elkészült popcornal a kezében.

Éppen állt volna fel a kanapéról, hogy beengedje az ismeretlen baglyot, aki éppen ablakán kopogtatott 2 levéllel a csőrében, mikor meghallotta anyja kétségbeesett sikítozását a nappaliból

miközben apja magálból kikelve dobálta az asszony drága római üvegcsirkéit.

Draco nem csak a sikoltást észlelte, hanem az ablaknál zuhanó üvegcsirkét is, ami kis híjján lesodorta a baglyot. Draco már épp kinyitotta résnyire az ablakot amikor Perselus Piton ordítását

hallotta meg, de ebben az esetben az immár a hálószobából jött. Ekkor már nem tudott azzal foglalkozni, hogy mikor vagy hogyan engedje be a baglyot, mivel olyan sebességgel futott le a

lépcsőn ,hogy csaknem elbotlott apja vagyont érő pálcatartójában, ami most különös okból a lépcsőn hevert, ezzel a sarokban szorítva a fehér, selymes kisnyusziját, amit még anyjától kapott 19. születésnapjára.

Mivel Draco él is halt a nyusziért többé nem érdekelte, hogy a falak remegnek az ordítástól, felvette kicsi nyusziját egy aranyos puszit nyomott az állatka fejére, majd nyugodtan lebattyogott a lépcsőn.

Miközben megtette útját a nappali felé éppen azon gondolkozott, hogyan fogja leordítani három óvodásnak tűnő felnőttet, amiért megzavarták nyuszija legédesebb álmait a lépcsőfordulóban.

Éppen beért a nappaliba, de ekkorra elpárolgott az összes gondolat az agyából és nyusziját is majdnem elejtette ugyanis meglátta anyját és kereszt apját a nappali közepén anyaszült mesztelenül

miközben apja paradicsom vörös fejjel dobálta ki anyja antik evőkészletét a még mindig nyitott ablakon. Egy idő után észrevették Draco jelenlétét a szobában és, ahogy egymásra néztek kínos

csönd telepedett a szobára.

-Draco szívem!-suttogta a nő elfojtott hangon.

-Ó nem anya!- kapta el a hirtelen harag a fiút.

-Merlin szakállára mióta véget ért ez az eszelős háború, csak téged hallak, veszekedni apával.

És te Perselus egy többszörösen visszaesett halálfaló vagy aki totálisan beleőrült a tudatba, hogy elvesztette szerelmét így most kikezdtél egy házas asszonnyal, aki ráadásul a keresztfiad anyja.

Draco szavai arculcsapásként érték a felnőtteket.

-És te apa, te vagy a legrosszabb. Amióta véget ért ez téboly te minden este iszol. Nem csoda, hogy anya már egy csöppet sem vonzódik hozzád. Nem vagy képes feldolgozni, hogy igen mindenki

vesztett ebben a harcban.

Te minden este részegen törsz és zúzol, mint egy Magyar Mennydörgő. Azt hiszed nem hallom, de nagyon is. De mindegy most már. Végeztem veletek!

Draco kisírt szemekkel rohant fel a lépcsőn, közben rátaposva apja értékes pálcatartójára és már az sem érdekelte, hogy anyja segítség kérően kiabál utána a lépcső aljáról.

Becsapta maga mögött az ajtót és elmormogott egy záróbűbájt. Majd megfordult és kíváncsian nézte a piros borítékot a roxforti levél mellett......

(Ja és hogy mi lett szerencsétlen bagollyal ? Hát kijelenthetjük, hogy otthonra talált Draco édes pillecukor nyuszija mellett az ágyon)